A játékboltot a lakástól csak néhány lépcső választotta el. Reggelenként nagyanyám beburkolt egy plédbe és átcipelt a hideg szobából a meleg boltba és egyszerűen letett a pultra. Ettől kezdve minden csupa csoda volt. A reggeli mindig kis kockákra vágott, vajjal megkent vajaskifli volt, tejeskávéval. A kályhában lobogott a tűz és barátságosan megvilágította a polcokat, a polcokon a fejeket, amitől este annyira félni szoktam. Papírmasé babafejek sorakoztak az egyik polcon különféle méretben, szemük, hajuk festett volt. Valamilyen fényes festékkel vonták be a papírfejeket, sárgás rózsaszínűen csillogtak. Test nélküli állapotukban, méret szerint sorba rakva félelmetes tömegnek látszottak.

Akkoriban, az ötvenes években, a babák teste még rongyból volt, amit többnyire az anyák varrtak meg és aztán jöttek a boltba babafejért. Hozták a rongy testeket és hosszasan próbálgatták a nyakméretekhez illő fejeket. Ez valahogy az életre keltés, a teremtés csodáját jelenítette meg ötéves tudatom számára. Amint a fejek és a testek egyesültek és nagyanyám összevarrta őket, megnyugodtam, s elképzeltem az élő baba sorsát otthonában, kislány gazdája gondos kezeiben. No de, a babák még meztelenek voltak. S a babák felöltöztetése volt nagyanyám játékboltjának világraszóló csodája. Mert, ahogy a cégtábla is hirdette, ez a bolt nemcsak játék, hanem babaruha bolt is volt. Baba-babaruha.

Forrás: litera.hu

Nagyanyám és Julika nagynéném varrógépeikkel csattogva teremtették a csodát, amit én minden délben az óvodából hazafelé jövet az oldalsó keskeny kirakatban megpillantottam. Mintha nekem varrták volna ezeket a baba-babaruhákat, s nem is a kislányaiknak vásárló anyáknak. Anyám egy másik sarokban ült és szintén csattogott, de ő a szemfelszedő masinájával, ami egy fürgén dolgozó kis, kétfejű tű volt.

Menedékem, bújóhelyem, csodás birodalmam a játékbolt volt. A pult alatt tanyáztam, csodálatos birodalmat birtokoltam, kicsi bababútorokból. Babakonyha, babaszoba, s a felejthetetlen babafürdőszoba, lemezből, ahol a pici csapokból víz folyt a pici mosdókagylóba, pici kádba. A babák is picik voltak, kőből, dróttal felerősített kezekkel-lábakkal, kaucsukból, fejükön öntve formált hajjal, s voltak csokiból meztelen négerbabáim is. Ott tanyáztam a pult belső oldalán, ha akartam felálltam és nézegettem a vevőket, ha akartam, csak kikukucskáltam, leskelődtem, de ha úgy akartam, órákon keresztül ki sem dugtam a képemet. Ősbiztonság volt.

forrás : pinterest

Csodás volt az éjszaka is. Nagyanyámmal egy ágyban aludtam, s mivel a konyhaszerű szoba hideg volt, lábamhoz melegített téglát rakott, s az édesen duruzsoló mesélő hangjára aludtam el. Virradatkor a rádiója zöld varázsszeme ébresztett és már akkor megtudtam, hogy minél öregebbek leszünk, annál kevesebbet alszunk.

Így teltek a hétköznapok Esztergomban. De jött a szombat, s a szombattal együtt Annika unokatestvérem. Nagyanyám ment el érte, hogy sokat legyünk együtt, hogy együtt nőjünk fel, hogy nagyon szeressük egymást, hogy ha ő már nem lesz, akkor is ezer szál kössön minket egymáshoz.

És így lett.

Lea