2012. dec 28.

Hajnali bolyongás a sárvári vár parkjában

írta: Adam G. Steve
Hajnali bolyongás a sárvári vár parkjában

Még sötét volt kinn, amikor fényképezőgéppel a kézben kiléptem a szálloda kapuján. A család többi tagja még aludt, de én alig vártam, hogy nekiinduljak felfedezni a várost, amiből előző napi érkezésünk után semmit sem láttunk az eső miatt. Épphogy elkezdett világosodni. Sárvár, ahol életemben először jártam, éledezni kezdett az ünnepi csendből. Hajnalban ismerkedni egy várossal mindig nagy kaland, ezt megtapasztaltam az elmúlt évtizedek során, amikor külföldön járva gyakran csak pár korai órát sikerült ellopni a munkára szánt napból.

Már látszottak a vár körvonalai, amikor az esőcseppek áztatta faágak mögül először lencsevégre kaptam a vártornyot.

A magyarországi várak hánytatott múltjához képest a sárvári vár szerencsésen vészelte át az évszázadokat. A masszív várhoz vörös téglából épült, hosszú híd vezet. Elindultam a hídon át a vár felé.

    A teljes épségben lévő, középkori alapokra épült, fallal körbekerített vár ősfás park közepén áll. Korán reggel az egykori várkaput idéző bejárat még zárva volt. Az üvegben megláttam magamat, és a várral szemközti patinás városházát.

.

Miután védelmi szerepét elvesztette, a várat körülvevő egykori várárkot feltöltötték és beültették a mára óriásivá nőtt platánokkal, tölgyekkel és fenyőkkel. A hajnali derengésben az ősfás park titkokkal teli, misztikus helynek tűnt.

A felkelő nap első sugarai elűzték a homályt , és játékos fényeket varázsoltak a várfalakra.

Az előtörő fénypászták szinpadias helyszínné változtatták a parkot. Az előbb még szürkés, borongós táj egyszeribe színpompás jelenetté változott. Nem győztem kattogtatni a fényképezőgépemet, tobzódtak a színek és a formák reggeli fényben :

a sápadt sárgák

a rozsdavörösök

a mohazöldek

és ezek mind együtt

Átszellemülten, időt nem érzékelve a különös fényár keltette színpadon nagyon sok felvételt készítettem. Egy régiség korabeli hölgy közben szorgalmasan kocogott a vár körül, s míg én a lendületét csodáltam, ő mozdulatlanságomon csodálkozhatott. Talán még most is ott állnék fényképezőgéppel a kézben (mint a mesékben), ha ki nem fogy közben az akku, s távozásra nem kényszerít.

Reggeli után visszatértem, hogy belülről is megszemléljem a várat, de erről egy következő posztban fogok majd beszámolni.

Akik szívesen nézegetnék további felvételeimet, megtalálják azokat az alábbi blogban:

www.artcucanna.blogspot.com

Cecilia

Szólj hozzá

fotózás kastély hobbi növény