Ilyenkor télen több időt töltünk a lakásban, így a szobanövényeink több figyelmet kapnak. Nagyon szeretek a növényeknek megfelelő kaspót találni, amiben a legszebben mutatnak és amiben a legjobban érzik magukat. Néhány saját készítésű kaspóm is van, ezeket kerámiakészítő tanfolyamokon alkottam agyagból. A máz nélküli, színezett, különböző méretű és stílusú kaspók jól bírják, hogy ide-oda hurcolom őket és mindig másfajta növényeket kell „hordozniuk”, olykor még el is áznak. Helyüket is gyakran cserélgetem, a lakás fontos berendezései tárgyainak tekintem őket.

A kúszó filodenront Anna barátnőmtől kaptam 16 éve, amikor ebbe a lakásba költöztünk. Azóta többször átültettem. Kecses, nagy leveleivel jól mutat a görög stílusú amforában. A kőszáli kecskékkel díszített öblös, amforaszerű kaspót a Szépművészeti Múzeum egy fazekas tanfolyamán készítettem egy kiállítási tárgyat másolva.

A korallvirág több, mint kétéves. Miután elvirágzott, sajnáltam kidobni, mert a levelei szépek voltak. Azóta nem virágzott, de hajtásai érdekes alakzatot vettek fel. Jól érzi magát a konyhai ablakpárkányon. A kaspóként funkcionáló prekolumbiánus edénymásolatot akkor készítettem, amikor egy keramikusnőnél tanultam, aki ezt a korszakot nagyon kedvelte. A kaspó eredetije - úgy emlékszem - egy terhes nőt ábrázol.

A kaktuszok új jövevények, egy felszámolt kaktuszgyűjtemény darabjai. Nem igazán értek a kaktuszokhoz, azt hiszem át kellene őket ültetni, mintha kezdenének elszáradni. A kaspóba homokot öntöttem és kavicsokkal, kagylókkal vettem körbe a kaktuszcserepeket. A talpas kaspót a szecesszió iránti rajongásom jegyében készítettem.

A két, éppen bimbózó orchidea három éve van nálam és folyamatosan virágzanak. Nem egyszerre kaptam őket, és kezdetben különböző időpontokban virágoztak. Aztán egyszer csak összeigazították a biológiai órájukat és egy idő óta egyszerre hozzák csodás, lilás-rózsaszin, óriási virágaikat. Pár hónapja egy kicsi, halni készülő orchideát kaptam a lányomtól, azzal a kéréssel, hogy próbáljam megmenteni. Először csak egy új levélkével jelezte, hogy jól érzi magát a másik két orchidea társaságában, majd amikor a két nagy bontogatni kezdte a bimbókat, a kicsi is nekiiramodott és egy pici, bimbós hajtást hozott. Izgatottan várom, hogy milyen színű lesz a virága. Azt gyanítjuk, hogy az orchideák kommunikálnak egymással, és a nagyok pártfogásukba vették a halni készülő jövevényt . A négyfejes kaspó első munkáim egyike volt. Két férfi és két női fej tekint a négy égtáj felé. Elbűvölő, keleti arcvonásaikat nézve mindig felvidulok. A rózsaszín kaspó egy ásatásból előkerült, régi edényt akar utánozni.

A rozmaring és a bazsalikom cserepek csak futó vendégek, nem maradnak meg sokáig a lakásban, de addig is élénk zöldjük és fűszeres illatuk a mediterrán nyarat juttatja eszembe. A kínai sárkányt ábrázoló vaskos kaspó unokáim kedvence. Sógyurma alkotásaik szép reményekre jogosítanak – ki tudja, talán hamarosan kedvük lesz agyagból kaspót készíteni.

A majomkenyérfa az egyik kedvencem, sok kis "fiókát" termelt az évek során, a családot és a a barátokat is elláttam már az "utódokkal". Szeret a konyhai ablakpárkányon ülni, de most beköltöztettem a nappaliba, az ablak alá ebbe a mediterrán ihletésű kaspóba.

Cecilia