Lenyűgöző a természet körforgásának ez a látványos megnyilvánulása, ahogy a szürke csupasz télből, eleven, színes tavasz lesz.

Fiatalon, emlékszem,  ilyentájt  tört rám a mehetnék, kifutni a világból, de legalábbis elmenni otthonról, jó messzire, ahol új, ismeretlen dolgokat lehet megtapasztalni.

Úgy éreztem, hogy szárnyaim  nőttek és muszáj kipróbálni a röpködést. 

Akkoriban divat volt az autóstop. Az ember a barátjával, vagy barátnőjével kiállt az országútra és lestoppolta a kocsikat – kevés volt még belőlük - a kocsi-tulajdonosok szívesen felvették a diákokat és elvitték egy darabig.

A merészebbek és kalandvágyóbbak Franciaországig is eljutottak, mi csak Pécsig, Bajáig, mikor meddig. A tavaszi szünet a kirajzások ideje volt.

Aztán mire langyos időből meleg, a rügyekből levelek, a bimbókból virágok lettek, a levegő elnehezedett, már nem érezte az ember lánya, hogy repülnie kell, s visszaült az egyetem padsoraiba, hogy átadja magát az intellektuális megpróbáltatásoknak.  

Ezek az emlékek törtek rám a minap, amikor megéreztem a tavaszi napsugár hívó szavát, felkaptam a fényképezőgépemet, s kattogtatva fürkésztem az évente megismétlődő csodát, a tavasz beköszöntét.  

Cecilia

saját felvételek