forrás: ec.europa.eu

A munkával eltöltött évtizedek után sokan gondolnak arra, hogy milyen jó is lesz, ha nyugdíjasként nem kell már dolgozni. Friss nyugdíjasként azonban hamar kiderül, hogy valami rendszeres elfoglaltságra mindenképpen szükség van. A legtöbb esetben anyagi megfontolások vezetnek erre az elhatározásra, másrészt egy idő után  üresen folynak el a napok, ha nincs az embernek fix teendője. A motiváltabbak eleve úgy tervezik, hogy a nyugdíjas évek alatt is dolgozni szeretnének majd, és még aktívként előkészítik a későbbi pénzkereső tevékenység lehetőségét.

forrás: www.aaa9.org

Akiknek nem sikerül korábbi munkájuknak és képzettségüknek megfelelő részmunkaidős, vagy alkalmi elfoglaltságot találniuk, azoknak se kell kétségbe esniük, hisz a jó szellemi és fizikai állapotban lévő „Régiségek” sokféle területen kamatoztathatják évtizedek alatt szerzett  tudásukat, s nem utolsósorban tapasztalatukat, megbízhatóságukat, kitartásukat, s számos egyéb képességüket.  Íme néhány példa, amit szűkebb és tágabb ismeretségi körömből gyűjtöttem be.

Nyelvtanár képzettségű barátaim privát nyelvórákat adnak, a volt általános iskolai tanárok kisiskolásokat korrepetálnak, egykori óvónő iskolatársam gyerekfelügyeletet vállal. Egy, korábban saját szüleit sokáig gondozó szomszédasszony  idős-felügyeletet (dédiszittelést) vállal alkalmanként, míg egy barátnőm lakásában  főz ebédet  egy sokgyermekes családnak, akik naponta elviszik tőle a kész ebédet. Közvélemény-kutatásokhoz kérdezőbiztosként működik közre alkalmanként egy ismerősöm, részben telefonon, részben személyesen felkeresve embereket. Férjem fodrásza nyugdíjasként házakhoz és kórházakba jár hajat vágni, unokahúgom túl az ötvenen tanulta ki a gyógymasszőri szakmát, és végzi ezt a tevékenységet önállóan most is, túl a hatvanon. A családon belüli foglalkoztatás sem ritka: egy barátunk a fia vállalkozásában kamatoztatja könyvelői tudását, míg egy ismerős volt postásként lánya boltjában áll a pult mögé, ha nincs elég a dolgos kéz.  

 A fenti esetek többségében ismeretség révén, azaz szájról szájra adott információ útján talált egymásra a munka (munkaadó) és a munkavállaló.  Jó tanács, hogy ha munkát keresünk, ne szégyelljük azt szűkebb – és tágabb ismeretségi körben elterjeszteni, és legyünk bizakodóak, állhatatosak abban, hogy valakinek feltétlenül szüksége van ránk. A másik oldalról viszont legyünk segítőkészek, nyitottak, ha ismeretségi körünkben elfoglaltságot keresőkről hallunk,  hisz beajánlani valakit igazán nem kerül pénzbe, arról nem beszélve, hogy milyen jólesik másokon segíteni.   

Végül íme néhány nem mindennapi, de jó példa arra, hogy idős emberek is szert tehetnek jövedelemre, ha valami különleges tudással rendelkeznek.  Hobbiként évtizedek óta foglalkozik családkutatással egy levéltárakba bejáratos, idegen nyelveket ismerő idős férfi, aki mostanság magyar származású, külföldön élőknek segít családi gyökereik felkutatásában. Hobbiként indult, de esetenként bevételt is hoz annak a volt üzletembernek a passziója, aki ifjúkori álmát valósította meg  dobosként játszva egy zenekarban. Idegenvezetéssel tesz szert nyugdíj-kiegészítésre az az egykori építésznő, aki szűkebb lakókörzetében tart városnéző sétákat hétvégeken. Alkalmanként hívnak tolmácsolni egy ritka nyelvet beszélő hölgyet, ha közúti baleseteknél, bírósági kihallgatásokon  van szükség sürgősen tolmácsolásra.

A lényeg, hogy ne adjuk fel az első kudarc után azokra hallgatva, akik szerint fiatalok is nehezen helyezkednek el, mit akarunk mi, idősek. Mi, Régiségek, azaz fiatal idősek nem „elhelyezkedni” akarunk, csak aktívak és tevékenyek szeretnénk maradni, nem sutba vágva munkában szerzett tapasztalatainkat, hogy idősen is élvezhessük  az életet.

 Szívesen venném kortársaim ötleteit, tapasztalatait e témában.

Cecilia