A tavaszi napsütés  kicsal a szabadba.  Imádom a tavasznak ezt a kezdeti szakaszát, amikor olyan látványosan ébredezik a természet. A puszta ágakon hirtelen duzzadni kezdenek a rügyek és a kerteket ellepik a színes virágok. Felkapom a fényképezőgépemet és képvadászatra indulok, meg kell örökítenem ezt az évente egyszeri csodát. Nem kell messzire mennem, a környékünkön sok szép, gondozott kert, és terebélyes  fa van.

Amikor a szomorú fűz hosszú,  lelógó ágain megjelennek a levélrügyek,  úgy néz ki, mintha a törzset egy sárgászöld  függöny venné körbe.   

Az aranyvessző virága már sok kertben kinyílt, a kora-délutáni napsütésben  tündökölnek  az élénksárga, kicsit borzas  virágok.

A csüngő barkafűz  pelyhes kis barkái  simogatni való, tünékeny csodák.

A "manikűrözött" gyep láttán nem csak a csodálat, de sárga irigység is ellep, mert eszembe juttatja saját kertünk gyomos füvét.

Az árvácskák mindig lenyűgöznek mosolygós pofácskára emlékeztető virágukkal.

Bódító illat száll az egyik kertből. A kerítésnél dús virággal köszönt rám egy terebélyes jázminbokor.  Méhek és a darazsak döngik körül a halvány rózsaszín  virágok sárga porzóit.  

Nem titkolt érdeklődéssel figyeljük egymást  a kis fehér, kutyával.  Odasomfordál hozzám, nedves orrocskáját kidugja a kerítés rácsai közül, de nem ugat meg. Jó kutya.

Fotósnak való pillanat. A macska lesben ül az út közepén, hogy elkapjon egy csipegető, mit sem sejtő galambot.  Miközben azon töprengek, nem kellene-e elhessegetni a galambot, hangos károgással két varjú száll le a fára. A galamb megmenekült, a macska bosszúsán  továbbáll. 

Amikor az ég felé emelem a  fényképezőgépemet, hogy lekapjam a magasba törő,  ezernyi  rügyet az ágakon, konstatálom, milyen magas és tengerkék a márciusi ég.

De jó, hogy tavasz van!