Kicsit talán abszurd ez a mondat, de igaz. A történet nem úgy kezdődött, ahogy bárki is képzeli. Nem öreg csontjaim és nyikorgó izületeim miatt voltam képtelen belépni szeretett fürdőkádamba, ami hatvanhét évemet illetően akár meg is történhetett volna. Ennél sokkal rosszabb történt: eltört a bordám és még a lábfejem is zúzódott, mert elábrándoztam egy lépcső alsó fokain és repültem egyet. Nem sejtettem, hogy ez a kis baleset több hónapra megfoszt majd a kádban fürdés lehetőségétől, s mivel lakásomban ez az egyetlen fürdési lehetőség adódik, el kellett gondolkodnom. Közben azt is elárulom, hogy a zuhanyozásnak még a gondolatától is elfáradok. Így nem maradt más lehetőség, a káddal kellett valamit tenni.

Mint lelkes internet böngésző, elkezdtem keresgélni, amikor egy hihetetlen varázsszóra akadtam. Fürdőkádajtó. Mondhatom, hogy ez olyan hihetetlennek tűnt akkor, mint azóta annak a sok embernek is, akinek elújságoltam, hogy egy ajtó van a fürdőkádamon.

- Na ne hülyéskedj! Legtöbbször ezt a hitetlenkedő választ kaptam. Pedig most már feltárulhat a rejtély. Valóban van egy csinos kis ajtócska a kádam oldalának közepén. Olyan, mint egy kertkapu, kinyitom-becsukom és ki-be sétálok. Semmi nyögés, semmi lábemelés, semmi akrobata mutatvány. S bármilyen hihetetlen, a víz nem folyhat ki, mert amíg a kád tele van, az ajtót ki sem lehet nyitni. Ami még hihetetlenebb manapság, hogy a remekmű egy nap alatt készült el, s a mester még ki is takarított maga után. A port pedig egy óriási ipari porszívóval szünet nélkül szippantotta, miközben az ajtót beszerelte a kádba.

Azóta legszívesebben éjjel nappal ki és bejárkálnék az ajtócskán. Persze nem érdemes túlzásba vinni. Annyit azonban elárulok, hogy higiénés szokásaim e csoda hatására magasabb szintre emelkedtek, mert a napi egy fürdés a fürdőkádajtó birtoklása óta kettőre emelkedett.

Kövessétek példámat! Zuhanyozás ellenzői, mindent a kádajtóért!

A képek forrása: http://furdokadajto.com/

Lea