Ákoska, aki júliusban már 4 éves lesz, úgy gondolja, hogy "pótmamaként" csakis az övé vagyok. Így aztán nehezen tűri, hogy a 8 éves bátyja, Levente is szeret -szeretne velem játszani. Egyik alkalommal társasjátékoztunk Levikével, mire megjött a kis "forgószél" és az összes bábut lesöpörte a tábláról. Leventének ez nagyon rosszul esett (nyerésre állt), és azt találta mondani a kicsinek: Úgy utállak Ákos! Mire Ákoska: Levikém, te nem utálhatsz engem, "mejt én a tesztvéjed vadok!" (mert én a testvéred vagyok) Hát igen, vág az esze...

Levikével  lufit ütögettünk a szobában, de Ákoska ezt nem szerette volna,és  így csalogatott magához játszani: "Gyeje Epi, építszünk kajámot a jovaknak" (gyere Epi, építsünk karámot a lovaknak). Hiába mondtam, hogy Levikével is kell játszani, nem tágított, kérlelt, egyszerre csak elébem állt és azt mondta: "Tudod Epi, mosztmáj nem vad az én cukojbojszóm! (tudod Epi, mostmár nem vagy az én cukorborsóm!) Meghökkentem, és kérdeztem tőle, hát akkor mi vagyok én neked Ákoskám? Láttam töri a fejét és így felelt: Paszuly! Annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult! Nagyon meg akart sérteni a mellőzöttsége miatt és hogy, hogynem a paszulyt találta erre legalkalmasabbnak! Persze rövid idő múlva megépítettük a karámot, boldog is volt nagyon, és megszólalt: "Úd imádjak, Epi" (úgy imádlak, Epi). De rögtön eszébe jutott, hogy  kicsit haragban voltunk, hamiskásan fölnézett rám, és azt mondta "Cak moszt nem annyija" (csak most nem annyira).

Nem lehet csodálkozni rajta, hogy én "isz úd imádom"!

Brigitta

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192