Jelentés egy macskacsaládról két részben November

Lányomnál öt kiscica született a meglévő négy mellé. Edit megkért, hogy segítenék-e gazdit keresni az új alomnak. Nagy nehezen találtam egy asszonyt, aki éppen kiscicát keres a nyolchetes pici kutyája mellé. Azért, hogy megszeressék egymást, fontos, hogy hasonló korúak legyenek. Mondtam az asszonynak, hogy öt szépséges cicusból lehet válogatni. Heuréka! Fogy az alom! Boldogan hívtam fel a lányomat, hogy kiskandúrt keresnek. Az agyvérzés és a röhögőgörcs egyszerre kerülgetett, amikor bizony az én kislányom azt mondta a telefonba, az Én fülembe: Anya, Kárminkát nem adom (ő a tiszta vörös, szexi csíkmintákkal), Kasmírkát sem adom (ő a tengerimalac külsejű, fehér alapon vörös pamacsokkal), a klasszikus cirmoskát azért nem, mert olyanom még sose volt, maradt a két fekete! Drága jó Istenkém! A két feketéből választhatja az új gazdi az egyiket! El is vitte a kandúrkát, de egy darabig nem akarok az új gazdival találkozni... Ugye érthető, hogy miért? Ennyire nem akar megválni tőlük!!! Tiszta őrület! Már akkor gyanús volt, amikor neveket adott nekik, sejthettem volna, hogy befogadta őket a családba! Én naiv, mikor tudhattam volna, hogy Edit a különleges nevű macskáitól nem válik meg! Imád neveket adni!

Január

Macskafronton nagy változások zajlottak. Megfogyatkozott az állomány, sikeres örökbefogadások történtek! A maradék, ill. a stabil létszám most a következő : négy állandó és két időszakos macsek. Az állandóak: Tekla, a teknőctarka színű, folyton szülő anyamacska, Zorró, a fekete, lakkos szőrű kandúr, Lulu, a szépséges, molett cicaleány, és a legfiatalabb, a vörös Kárminka, akit a lányom semmi pénzért oda nem adna. Akik látogatóként jelennek meg és bőséges ellátást kapnak az állandóakkal együtt: egy hatalmas szürke kandúr, a krakéler Borisz, aki körbeudvarolja a környék lánycicáit, mindenütt szeretik, ezért a meghökkentően nagy fej és termet. Ő eredetileg a lányoméké volt, de ilyen "hobo" életformát választott, vígan és változatosan él. A másik nem saját, de becsben tartott öreg kandúr a Herr Rot, a vörös cicák apja, tőle származik a különleges szépségű Kárminka is, aki a hátán széles vörös csíkokat, az oldalán viszont körkörös vörös mintát visel, igazán egyedi, büszke is rá a lányom! Ezek mind-mind külön kompótos tálkákból esznek egymás mellett, sorban. Evés közben úgy fekszenek a földön a macskafarkak, mint a kerítéslécek! A lányom pedig gyönyörködve nézi őket! Na, nevettek már?

Tehát ez az én macskamániás lányom gyakorlatilag hat igen jóétvágyú cicust etet, ami szerintem badarság, de neki ebben telik kedve, hát csinálja. Aki ez ellen vétót emelhetne az a férje, de már ő is belátta, a boldogság náluk csak ilyen módon lehet teljes.

Brigitta