Alig több, mint egy hónapja van internetem, sőt egyáltalán ennek használatát szolgáló okos eszközöm, egy tablet, ami lassan a társammá válik. Jobb híján!

Eddig azt tartottam, hogy a telefon (és más kütyü) ne legyen okosabb nálam. Micsoda téveszme! Meg kell tapasztalnom, hogy épp a netezés rángat ki téli, szellemi tunyaságomból. Eddig is érdeklődtem a világ dolgai iránt, de a TV előtt, vagy olvasás közben időnként elbóbiskolok. Most meg azon kapom magam, hogy éjszakákba nyúlóan böngészek, lájkolok, kommentelek, megosztok, messzebb élő barátnőkkel gondolatot cserélek, majd ránézek az órára: "Úristen! Már 1 óra!?" Kényszerítem magam, hogy lefeküdjek végre.

A napokban egy fotósorozatot kaptam egy 40 éve Ausztriában élő barátnőmtől az ötveneses évek Budapestjéről. Épp takarítás közbeni ötperces pihenőm alatt jött az e-mailje. (Megjegyzem, hogy netfüggőségem miatt lakásom porszívóért kiáltott). Barátnőm pesti lakos volt mielőtt kiköltözött, így személyes emlékeit tükrözték a retro fotók. Engem pedig, mint vidéki őslakost, aki régen is, most is szívesen tölt egy-két napot gyönyörű fővárosunkban, a képek elindítottak egy időutazásra a gyerekkoromba.

A lovas kocsit meglátva eszembe jutott, hogy a ma már forgalmas utcánkban tanultam bicajozni, hiszen autó még nem járt ott, csak a lópaták zaja verte fel néha a csendet.

A Közért előtt pletykáló tejeskannás nénik a lassabb tempójú életet idézik. Az említett bolt és a Fűszer-csemege is a múlté. De vajon a mai multik megérnek-e annyi évet (lásd Tesco), mint ezek a boltocskák? Vagy mi újra kiskereskedésben, esetleg szatócsboltban vesszük a betevőt, ruhát, cipőt?

A régi ünnepeken a közintézmények homlokzatáról a három "atyuska" - a marxista szentháromság mosolygott ránk saját nagyszerűségüktől megdicsőülve. Erről jutnak eszembe a kötelező május 1-i felvonulások: zászlólobogtatás, szöveg, taps. Mi pedig jókat beszélgettünk, uram bocsá! nevetgéltünk közben, és automatikusan tapsikoltunk, amikor meghallottuk az ismerős "zenét".

Látok még egy feliratot hatalmas betűkkel a fellobogózott házon: "Minden hatalom a dolgozó népé!" Ma már a dolgozó nép is kivesző-, vagy kivándorlófélben van.

Az úttörővasutat irányító kis forgalmistákat irigyeltem fontos pozíciójukért.

A sokszor pejoratívan emlegetett "átkos"-ban mi, gyerekek jól éreztük magunkat, a szüleink nyújtotta meleg otthon biztonságában. Az ő szorgalmas életük példaképpé tette őket szemünkben. Ezt a mintát próbáljuk továbbörökíteni utódainkban. A félmilliónyi, többségében elismert, külföldön dolgozó magyar is ékes bizonyítéka ennek!

Annaróza