Először is: Mi, a háború után született idősek, beleszólunk a világ dolgaiba, nem akarunk szép csendben, észrevétlenül megöregedni. Mi hallatni akarjuk a hangunkat, internetezünk,  facebookozunk és blogolunk, ott vagyunk a rádiós és televíziós betelefonálós műsorokban, és mondjuk a magunkét. Sőt, ott vagyunk még a tüntetéseken is.

Másodszor is: Mi, mai hatvanon túliak, örömteli időskort szeretnénk, élvezni akarjuk az életet. A háborút is átélt,  szeretett anyáinkhoz képest könnyebb volt az ifjúságunk. Arra törekszünk, hogy életünk utolsó évtizedeiben is hasznosak és tevékenyek maradjunk.

Harmadszor is: Nem gondoljuk, hogy mert öregek vagyunk, nekünk nem jár szórakozás, kultúra, utazás. Mi, mostani hatvanasok, nemcsak a mozikban, és a színházakban vagyunk ott, de jelen vagyunk mindenféle előadáson, múzeumlátogatáson, (lihegve és olykor bicegve) a városnéző sétákon, virág- és kutyakiállításon, bevásárlóközpontokban és strandokon, azaz mindenütt, ahol nyüzsögni lehet.Negyedszer is: Mi, fiatal idősek, nem gubózunk be, hanem útra kelünk, tömegközlekedve a városokban, autót vezetve és vonatra, repülőre szállva vidéken és külföldön. Sokan vagyunk, akik még új tájakra kíváncsiak, új felfedezéseket akarunk tenni idős korunk ellenére is.

Ötödször is: Mi, mai hatvanévesek, szeretünk új dolgokat tanulni, mert minden érdekel bennünket. Ötven éve, hogy iskolába jártunk, de most tanfolyamon nyelveket tanulunk, szavakat biflázunk, idősakadémiai előadáson szorgalmasan körmölünk. Elsajátítottuk a számítógép, az okostelefon, a video, és egyéb modern kütyük használatát. Nem gondoljuk azt, hogy ebben a korban az ember már csak felejt és leépülőben van.

Hatodszor is: Mi, hatvanon túl sem akarunk generálozásra szoruló öreg tyúkoknak kinézni, mert tudjuk, ha karbantartjuk a testünket, ha teszünk azért, hogy fittek legyünk, még nyolcvanévesen is jó kondiban maradhatunk. Nem vagyunk restek konditerembe járni, zumbázni, jógázni, egészségesen táplálkozni és csinosan öltözködni.

Hetedszer is: Mi, mai hatvanas nők, képesek vagyunk új életet kezdeni a hatodik X után is. Ha egyedül maradunk, partnert keresünk és találunk, interneten ismerkedünk, társas összejövetelekre járunk, és egy új kapcsolat kedvéért várost, vagy életformát is változtatunk.

Nyolcadszor is: Mi, fiatal idősek, gyerekeinkkel, unokáinkkal sokszor Skype-on és e-mailen tartjuk a kapcsolatot, ha messzire szakadnak tőlünk, és ha kell vonatra, repülőre pattanunk, hogy láthassuk őket. Mi, mai nagyszülők, magunk is sokat jártunk iskolába, és a médiának hála sokkal többet tudunk a világról, mint szüleink tudtak.

Kilencedszer is: Mi, mai hatvanas nők, akik végigdolgoztuk az életünket, hozzászoktunk, hogy saját jövedelmünk van, hogy függetlenek vagyunk. Ha az élet úgy hozza, hogy öregségünkre magunkra maradunk, megállunk a magunk lábán is.

Tizedszer is: Mi, mai hatvanasak, tevékeny és élvezhető időskort szeretnénk. Küzdünk a sztereotípiák ellen, melyek szerint az öregség rossz és félelmetes életkor, amikor csak betegség és magány vár az emberre. Mi, a háború után született idős nemzedék, meg akarjuk változtatni az időskorról alkotott képet. Példával akarunk szolgálni gyerekeinknek és unokáinknak, hogy ne féljenek megöregedni.

Cecilia és bloggertársai

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!