Ljubljana

A szállodába való megérkezés és  gyors helyfoglalás után első utunk a svédasztalos terülj-terülj asztalkánkhoz vezetett. Elég volt az otthoni batyuból táplálkozásból! Mindennel elégedetten meleg vizes zuhany után az ágyban még egy órányi internetezés: tájékozódás, mi minden történt a világban, és persze családunkban. E tárgyban is megnyugodva, álomra hajthattuk fejünket a másnapi gazdag programot elképzelve.

Bölcs idegenvezetőnk megcserélte a 2. és 3. nap programjait, abban a reményben, hogy a szabadtéri túrákat száraz időben tehetjük meg. Így került sor a 2. napon Ljubljanára, a Postojnai cseppkőbarlangra, és Predjama lovagvárára, természetesen esőben. Újra ernyő kinyit, becsuk, füles beakad, kamerapajtásom hol a kezemben, hol a zsebemben. Első utunk Szlovénia fővárosába, a negyedmilliós Ljubljanába vezetett, melynek római kori neve Emona. Nemcsak ez a dallamos név, de a város hangulata, karcsú tornyai, gyönyörű szecessziós házai is egy fiatal lány kecsességére emlékeztetnek. Megerősített ebben egy elénk táruló épület csipkeszerű frízeivel. S milyen stílusos, hogy az egyetlen boltja egy Swarovski kristályüzlet volt.

Hármashíd a Száva felett

A Száva hármas hídján áthaladva verkli hangjára lettünk figyelmesek. Korhű, 20. század eleji ruházatban, cilinderben idős férfi tekerte, és egy fiatal hölgy kedvesen mosolyogva ringott a zene ütemére, felvidítva ezzel bennünket is. Mit sem törődtünk már az esővel.
A verkli dallama elkísért bennünket a várhoz, melyre siklóval suhantunk fel. Az üvegkalitkában egyre feljebb emelkedve fokozatosan elénk tárult a Száva által kettészelt Ljubljana, (Emona után a német Laibach nevet kapta). A vár mellvédjéről teljes pompájában csodálhattuk ezt a békés hangulatú várost. Jó időben oda látszanak a Júlia Alpok csúcsai, de akkor a felhők eltakarták előlünk. A várban raboskodott Batthyány Lajos 1849. májusától júliusig megkülönböztetett jó körülmények között. Állítólag még sétálni is kijárhatott. Mit sem változtat mindez a tényen, hogy október 6-án koholt vádak alapján a többi aradi vértanúval együtt kivégezték.

Posztojnai cseppkőbarlang

Következő uticélunk a világ egyik legnagyobb, leghíresebb cseppkőbarlangja, a kétszintes Postojna barlang volt. Talán nem tudja mindenki, hogy a cseppkő eredeti neve csepegő kő. Az első szakaszon elektromos kisvasúttal robogtunk a barlang gyomrába. Magyar vezető híján angolul beszélő, illetve hallgató csoporthoz csatlakoztunk. 1 km-es gyalogos sétánk látványosságai a tömör sztalagmitok (álló cseppkövek) és a néhol tűhegykarcsúságú, függő sztalaktitok változatos színekben pompáztak attól függően, hogy milyen ásványon szivárognak át az esőcseppek. Láttunk fehéreket, sárgásakat, rozsdabarnákat. A barlang korát évmilliókban mérik, hiszen 100 év alatt 2 cm-rel növekednek a cseppkövek. A bámulatos látványt fokozták a monumentális magasságok és mélységek. A hatalmas térben úgy érezhettük magunkat, mint Jónás a cethal  gyomrában. A kifelé vezető úton is a zakatoló kisvonaton búcsúzhattunk a világhírű Postojnától, melyet a föld alatt barlangrendszer köt össze egy romantikus lovagvárral, a Predjamával. Mi viszont már a föld felett, busszal tettük meg a rövid utat a sziklába épített, festői látványosság felé.

Erasmus lovagvára

A vár 1274-ben épült gótikus stílusban, egy hatalmas szikla ívének kőfalába a nehéz megközelíthetőség céljából. A rabló báróként elhíresült Erasmus Lueger lovag uralkodása alatt vált ismertté a 15. században. Erasmus a legenda szerint harcba keveredett a Habsburgokkal, és miután megölte a császári hadsereg vezérét, III. Frigyes bosszújától tartva családjával együtt ebben az erődítményben keresett menedéket. A császári erők a vár ostromával Trieszt kormányzóját bízták meg. A vár lakóit nem sikerült kiéheztetni, mert titkos barlangjáratokon keresztül szereztek élelmet. A vár elfoglalását végül egy szolga árulása tette lehetővé (jó pénzt kapott érte). Jelzésére, egy ablakba tett gyertya fényére, kőgolyózáport indítottak a kép baloldalán látható kis melléképületre, ahova Erasmus megkönnyebbülni ment. A tető beszakadt, Erasmus élete megszakadt. Ezzel a tragikomikus mesével búcsúztunk a vártól, és a 2. nap eseményeitől.

Folyt. köv.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192