2015. okt 02.

Amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza

írta: Adam G. Steve
Amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza

 

idősek a családban2

Október elsején, az Idősek Világnapján, elgondolkodtam azon, hogyan is van jelen manapság a fiatalok életében az idős emberek megbecsülése, tisztelete, szeretete. Leszögezném, hogy senki részéről nem várható el tisztelet csupán a kora miatt. Mégis minden idős ember előtt fejet hajthatunk egyetlen tény miatt is, mégpedig azért, mert sokkal nehezebb körülmények között nevelték háború alatt, vagy után született gyermekeiket, és sok mindenről lemondtak, hogy jobb jövőt biztosítsanak nekik.

A fiatal is tiszteletreméltó, ha értékeket képvisel. Mik lehetnek ezek az értékek? Például humánum, együttérzés, tudásvágy, szorgalom, munkamorál, kollegialitás, alkalmazkodó-készség, önzetlenség, tolerancia, segítségnyújtás, tehetség, stb. Sorolhatnám, de hirtelen ezek jutottak eszembe. Ha egy felnőtt hasonló értékek szerint élte az életét, idős korára sem fog megváltozni, legfeljebb fizikai erejének gyengülése miatt több türelem kell hozzá. A mai társadalmak legtöbbjében pont ebből tanúsítunk a legkevesebbet az idősek iránt. Ezért érezhetik, hogy útban vannak, feleslegesek.

idősek a családban 3 Én magam is közel vagyok a 70-hez, és önkritikusan megállapítom, hogy én sem vagyok kivétel, sem a hozzám szükséges, sem az általam, a még idősebbek felé tanúsított türelem terén. Mi úgy szocializálódtunk, hogy fiatalok, idősek külön háztartásban éltünk. Már anyáink is dolgoztak, így házastársukkal együtt megteremtették a saját otthon anyagi feltételeit. A tanácsi bérlakás rendszer nagy segítség volt ebben. De a nők munkába állása olyan energiákat szívott el tőlük, tőlünk, ami szinte lehetetlenné tette volna több generáció együttélését, a tőbbféle szerepnek való megfelelés zökkenőmentességét.

Egy nagyszülő manapság is segítség, összetartó erő a családok számára, de mindezt a saját otthonából koordinálhatja, és dolga végeztével élheti a saját életét. Talán ezért látjuk azt az örvendetes tényt, hogy a mai idősödő emberek fiatalosabbak, fittebbek, érdeklődőbbek, nyitottabbak az új dolgokra, pl. az internetezésre, lépést akarnak tartani gyermekeikkel, unokáikkal. Ez már önmagában is tiszteletreméltó. Gyerekeink többsége elfogadja, vagy legalább meghallgatja tanácsainkat, és örömmel nyugtázzuk, ha beépíti mindennapi életébe. A menyek, vők kicsit ellenállóbbak, gondolom, az anyós-sztereotípia miatt.

A minap hallottam, hogy Japánban 80 ezerre tehető a 100 évet megért emberek száma, és mekkora tisztelet övezi őket. Úgy gondolom, hogy a japánok alapvetően udvarias emberek, és ezt hatványozottan kimutatják az idősek iránt. De ez nem formális udvariasság, hanem a korral járó élettapasztalat, bölcsesség előtti tisztelgés. Az ún. primitív törzseknél a törzsfőnök mindig a legidősebb ember volt, a természeti népeknél még ma is működik a "vének tanácsa", épp a fenti indokok miatt.

M. Legrand, költő "Az idősek tisztelete" c. versében így emlékszik meg az Idősek Világnapjáról:

Amíg fiatal vagy, sosem gondolsz arra,
hogy eljön az ősz, s elszállnak a darvak.
Amíg fiatal vagy, nincsen sosem gondod.
Nem érdekel semmi, csak a saját dolgod.
Pedig gondolnod kell azon sok emberre,
akik annyit tettek, s jártak a kedvedre.
Legalább e napon jussanak eszedbe,
legyél hálás nekik, s ne legyen feledve.
Szüleid, akik az életedet adták,
Nagymamák, nagypapák, ne legyenek árvák.
Tanítóid, kiktől csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel, tiszteleted rójad.
Törődjél és szeress, mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz, annyit kapsz majd vissza.

Annaróza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide!

Szólj hozzá

fiatal öreg fiatalság időskor Annaróza öregség idősek