Három nagymama titkai

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt múlt időben? Mert mára a helyzet megváltozott. Bánkódom és töröm a fejem: milyen módon lehetne őket a konyhai, háztartási munkákba továbbra is bevonni. Mert a valóság most az, hogy a kamaszkor beköszöntével mintha nem is történt volna semmi az előző 6-7 évben. Hívom őket:, főzzük meg együtt az ebédet…. és nem jönnek. „Jaj, most ne, épp chatelek a barátnőimmel!” „A legjobb fázisban vagyok az új játékban, már 82 pontot gyűjtöttem, el akarom érni a százat!” A sport, a barátok, a játék vagy épp a bambulás kapott abszolút elsőbbséget.  Mit tegyek?  - kérdezem tanácstalanul magamtól és az olvasóktól.

Anna

Receptfüzetet és süteményes szettet kapott tőlem

Amikor unokám először segített a konyhában húsgombócokat formázni, azt hittem örökre elvettem a kedvét a főzéstől. Leonát 8 éves kora óta próbálom rávenni, hogy segítsen a konyhában, de ez nem ment könnyen.

Egyszer megkértem, hogy segítsen a fasírt formázásában. Megmutattam neki, hogyan formázzunk gömbölyű, lapos, hosszúkás, kocka alakú fasírtot, hogy érdekesebb legyen a feladat. De hamar rájöttem, hogy másképpen kell rávennem a konyhaművészet megszerettetésére. Olyan undorral nyúlt bele a húsmasszába, hogy azt hittem ebédelni sem fog.

Le is voltam lombozódva, de később támadt egy jó ötletem. Talán inkább süteménykészítéssel  kellett volna kezdenem, hisz minden gyermek imádja az édességet. Vettem is neki ajándékba egy rózsaszín, csajos süteményes szettet, volt benne habverő, kis tál és különböző sütiformák és egy kis méretű tepsi is.

Unokámnak ez nagyon tetszett és rá tudtam venni, hogy azonnal próbáljuk ki. Egyszerű, kavart süti receptet választottam. Én irányítottam, és Lena kevert, kavart, méricskélt és tojást tört fel. Sikerült a végeredmény, boldogan falatoztuk az első közös sütinket, melynek a neve Csodabogár szelet volt.

Hogy folytatása is legyen a kedvtelésnek, készítettem unokámnak egy saját süteményes recept füzetet. Ide olyan egyszerű sütiket válogattam a netről, és nyomtattam ki, melyeket némi segítséggel el is készíthet. A recepteket egyszerű lefűzhető műanyag tasakba tettem, majd dossziéba. A dosszié tetejét fényképével tettem egyedivé. Ez bármikor bővíthető, kivehető, lapozható, cserélhető. Csillogó szemei elárulták, hogy örömet szereztem neki ezzel.

Legközelebbi alkalommal megtanítom, hogyan készítsen mutatós reggelit saját magának, és remélem, hogy egyszer megkóstolhatom főztjét is.

Vica

Unokáim sütötték a szülinapi sütit

Unokáim pici koruktól szívesen settenkednek a konyhában és ma már önállóan sütnek. Volt kitől kedvet kapjanak: anyukájuk, apukájuk, nagynénjük és nagyapjuk (a blogban Papa Stefano) is szeretnek sütni-főzni (nagymamájuk a kakukktojás).

Kicsi korban nagy élmény a gyerekeknek, ha  bekukkanthatnak a konyhai titkokba, mi több, kipróbálhatják maguk is, hogyan kell sütni-főzni. Ilyenkor még játék az, ami később, egy kamasznál  már munkának számít. Lilla unokám már négyévesen boldogan állt fel a székre hogy elérje a pultot és résztvegyen a sütemény sütésben. Lányom először csak egy kanalat adott a kezébe, hogy kevergessen-kavargasson, majd egyre bonyolultabb feladatokat is kapott. Nem számított, ha nyakig lisztes, ragacsos lett, hogy úszott a pult, vagy kiömlött valami a padlóra. A közreműködésért mindig dicséret járt és persze a fő jutalom, hogy el lehetett dicsekedni mindenkinek, ő is segített sütni. Mindez megismétlődött kisebbik unokámmal is.

Határtalan öröm volt, hogy idén nyáron, a születésnapi ebédemre a tízéves Lilla csokis muffint, a hatéves Panni pedig meggyes lepényt készített a családnak. Persze némi segítség kell még a kimérésnél és a sütőbe rakásnál, de a köztes folyamatokat önállóan végzik. Én, a büszke nagymama, aki csak felnőttként és akkor sem túl nagy kedvvel tanultam meg sütni-főzni, az első pillanattól kezdve elragadtatással fotózom és filmezem őket e dicsőséges konyhai tevékenységük közben (már amikor engedik). Ebben a kis filmben Lilla négyévesen kanalaz valamit egy tálkából, nagynénjével sütnek nálunk. A Pannikáról készült felvétel egészen friss, pár hete készült, amikor nagyapa tanította  cukkinit panírozni, én pedig banánkenyeret sütni.

Anna sorait olvasva kicsit szorongok, hogy a serdülőkorba érve talán majd lelohad lelkesedésük a konyhaművészet iránt, de bízom benne, hogy felnőttként majd újra nagy örömmel és lendülettel vetik bele magukat – immár saját háztartásukban - a sütés-főzés örömeibe.

Cecilia