A pingálás kikapcsol és megnyugtat
Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.
Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.
Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.
Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.
Úgy kezdődött, hogy kavicsokat gyűjtöttem, és megfestettem.
Legfőképpen unokámat avatom be a titkos világomba, hátha őbenne is lappang valami. Ha együtt vagyunk, sokat alkotunk, rajzolunk, festegetünk és közben nagyokat beszélgetünk. Néha megkér, hogy rajzoljam le kedvenc mesefiguráját.
Mandalákat is nagyon szeretek kiszínezni.
Unokámról, vagyis a fényképeiről készítettem ezeket a ceruzarajzokat.
Időnként olyan érzésem van, hogy „tejóég”, nem is megy ez nekem! De aztán előveszem a régi rajzaimat, mint a szénnel készült lovas képet, amely igazán jól sikerült, és akkor mégis újra és újra nekiállok rajzolgatni. Szeretek fa tapétára rajzolni, festeni, de rajzoltam már pólóra, festettem már falra, dobozra, fára. Legújabb alkotásomra nagyon büszke vagyok.
Azt vettem észre, hogyha belemerülök, akár egy egész délutánon át képes vagyok az asztal mellett, vagy a földön ülve alkotni, és közben semmi, de semmi más nem érdekel, csak szóljon a zene. Egy biztos, kétségtelenül kikapcsol és megnyugtat.
Próbáld meg te is!
Vica
Annaróza 2016.10.10. 14:31:55
Helmeci Vica 2016.10.11. 11:56:43