Az amerikaiaknak is ízlik Erzsike néni csigatésztája

Ülök a fodrásznál, várakozom a soromra. Kicsit hamarabb érkeztem, nem szeretek késni, mert a pontosság a királyok erénye.

Ilike, a fodrászom, csendben hallgatja éppen soron lévő vendége beszámolóját a tegnapi piaci napról. Erzsike néni ugyanis piacozik, vagyis ezt-azt elad, mert ez neki az élete. Én is kényelembe helyezem magam, elteszem a telefonom, és figyelek a beszámolóra, mert nagyon érdekes.

-Tényleg, tetszik csigatésztát készíteni, és árulni a piacon? - kérdezem én, mert éppen azt meséli, hogy nem csak ruhákat, édességet  árul, hanem saját készítésű házi csigatésztát is. - Hát persze kedvesem – mondja tágra nyílt szemmel, -  ha az amerikaiaknak ízlik, akkor biztosan finom is - teszi hozzá szerény büszkeséggel. - Nézze meg, hoztam Ilikének  egy zsákocskában. A zsákot is magam varrom, a rozoga varrógépen, amit apámtól örököltem. Kezembe veszem az ízléses, fehér vászonba csomagolt tésztafélét, amire piros és fehér csík is van varrva, hangsúlyozva, hogy ez Hungarian.

Hogyan kerül az Amerikában élőkhöz a csigatészta? Egyszerű! Erzsike néni otthon meggyúrja, sodorja, szárítja és saját készítésű, szép magyaros mintás zsákban kiporciózva árulja a piacon a sok ruhaféle és édesség mellett.

Egyszer csak beugrik az emlékezetembe, hogy ezzel a nénivel, én már utaztam együtt a vonaton. Akkor is a nyíregyházi piacról jött haza, egy mosolygós, beszédes öregúrral, aki nem a férje. Ezt onnan tudom, hogy nagyon kihangsúlyozta. Erzsike néni elmeséli, hogy hetente kétszer utazik Nyíregyházára, a piacra, és vesz olcsó, kelendő dolgokat, majd eladja azokat. Így pótolja a nyugdíját, és közben  „világot” lát, szórakozik, közvéleményt is kutat,  öreg urakkal beszélget.  És nem utolsó sorban elfoglalja magát, nem betegeskedik, mert arra nincs ideje, várják a piacon a visszatérő vásárlók. Azt is megtudom, hogy útitársa, a fiatalos öregúr, szintén „zenész”,  vagyis piaci árus. Szívesen segít neki a vonatra való felszállásban, a csomagok pakolgatásában. A vonaton ismerkedtek össze, nem is egy városban laknak, az öregúr is csak szeret piacozni.

Azt is megtudom, hogy Erzsike néni felnevelt két gyermeket, sőt az unokáját is, akire nagyon büszke. Ő maga mindig kétkezi munkás volt, boltos, a hajnali busszal járt egy másik városba dolgozni. Férje korán meghalt, hogy egyedül maradt, nem ijedt meg a magánytól. Kezébe vette a sorsát és él, mint „Marci hevesen”. Szépítkezni jár, utazik, piacozik és mindezt 87 évesen !!!!!  Ki gondolná?

Kívánok Erzsike néninek erőt, egészséget és köszönöm, hogy megengedte, hogy elmeséljem a  történetét !

  Vica