Így mozdítottuk ki a kütyümániás unokákat a való világba

Feszült izgalommal vártam Londonból lányomat, és kamasz unokámat nyári szünete kétheti finisére. Korábban már tettem célzást ”enyhe” kütyüfüggőségére. Éppen ezért  tervet szövögettem igazi, valós élmények felkínálására. Miután már visszatértek Angliába, örömmel vontam le a következtetést, hogy előkészületeim nem voltak hiábavalók, és unokám a mamatábort testi, lelki egészséggel gazdagodva élte túl. Remélem, az iskolája, tanárai egy kiegyensúlyozott gyereket kapnak vissza.

a Skojcan barlangban

A két hetes nyaralásuk alatt egy 3 napos kirándulást iktattam be, amely csúcspontjának a szlovéniai Skocjan barlangtúrát tartottam. Gyerekkori barátnőm, akivel nem riadunk vissza fizikai terheléstől, ha valami természeti kincsre vagyunk kíváncsiak, szintén beszervezte két 11 éves lányunokáját, majd 14 éves fiúunokáját is, mondván, hogy legyen partnere az én hasonló korú Markusomnak is. Dickensi szép reményekkel indultunk útnak Szegedről egy mikrobusszal. A fiúk, akik 6 évesen szintén együtt nyaraltak velünk, nagyikkal Szilvásváradon, és csigákat gyűjtöttek, ma már nem tudták, vagy nem is akarták felvenni a fonalat. Egy halk szia volt az összes kommunikációjuk egész úton, beleértve a 3 napot is.

a fiú unokáink a Krisna völgyben

Már a buszon tisztes távolban ültek egymástól. Hozzáteszem, mindkét fiú elég zárkózott, és az elmúlt 8 évben más-más barátaik lettek, más közegben élnek, eltérő iskolarendszerben tanulnak, ráadásul az egyik a magyart, a másik az angolt nem beszéli eléggé. Amíg egy felnőttet pont ezek a különbözőségek motiválhatnak egy jó beszélgetésre, a mi kamaszaink a hallgatás közönyébe burkolóztak. Még a „közös nyelv”, az online játékok sem ösztönözték őket tapasztalatcserére. Azt viszont örömmel láttam, hogy a hosszú buszúton Markus nem az okosát bűvölte, hanem hol nézelődött, hol aludt anyja vállán, hol beszélgetett vele. (Beteg ez a gyerek?!) Barátnőm két lányunokája, Hanna és Tamara nagyon jól szórakoztak, nevetgéltek egy előre letöltött filmen. Látszik, hogy az egy nap különbséggel született, szinte iker unokatestvér lányok összenőttek, jól megértik egymást.

barátnőm lányunokái

Kirándulásszervezőnk mindig igyekszik az útba eső érdekességeket is megmutatni. Mivel Lentiben volt a szállásunk, kézenfekvő volt annak elfoglalása előtt a Krisnavölgy megtekintése (szerinte). Engem aggodalommal töltött el, hogy ez a gyerekektől távol-álló világ lenyűgözi-e őket, ráadásul 35 fokos hőségben. Legnagyobb meglepetésemre egyetlen panasz sem hagyta el szájukat, mi felnőttek annál inkább szenvedtünk a forróság miatt. Utólag nagyon értékesnek gondolom ezt a kitérőt elsősorban a gyerekek miatt. Betekinthettek egy olyan világba, ahol nem a technika tisztelete, hanem az ember, az élőlények, a természet szeretete, tisztelete a mozgatórugója az igazán boldog életüknek. Önfenntartóak, saját kézzel termelik meg biogazdaságukban, amire szükségük van, béke és nyugalom járja át lényüket. A vallás magánügy, de a filozófiájuk: az erőszak-ellenesség, a környezettudatosság, egymás és a természet tisztelete közügy. Valószínűleg a hely szelleme hatott unokámra, amikor a templomukban megpihenve, szemlélődve hosszan megölelt. Barátnőmnek köszönöm, hogy megörökítette titokban ezt a csodás pillanatot.

unokámmal Krisnavölgyben

Este 6 órakor elfoglalhattuk méltán megérdemelt, kiváló szállásunkat, és kellőképpen kiéhezve elkölthettük bőséges vacsoránkat. Újabb öröm: unokám nem vette elő a kütyüjét, és később sem, az asztalnál. Pedig régebben nagyon idegesített ezzel.

Másnap reggel a gyerekek is időben elkészültek, reggeli után Szlovénia felé vettük az irányt a régóta kiszemelt csodabarlang felé. Nem is okozott csalódást. Az angol idegenvezetést választottuk magyar híján, de így legalább unokám is érthette a barlang történetét, adatait, többek között azt, hogy a Reka áradása miatt 1965-ben volt a legmagasabb vízszint, ami egy vonalban volt a mostani sétánk útvonalával, vagyis 108 m magasságban. Amit pedig átélhetett, remélem, örök emlék marad: a felszíntől számított 223 m-es mélység, a Reka folyó csobogása 47 m-rel a Cerkvenik híd alatt, ez a barlang Grand Kanyonja, majd a legnagyobb, 15 m magas sztalagmit, és társai, a mennyezetről évmilliók alatt lecsöpögő vízből kivált kalcium-karbonát sztalaktikok, Európa egyik legnagyobb föld alatti csarnoka, amely 146 m széles és 300 m hosszú. Elképesztő mélységek, és hogy mindezt láthatjuk, a 2003-ban épített biztonságos utaknak köszönhetjük. A barlangban az első turistautat 1884 és 1906 között építették a helyi lakosok kézi technikákkal. Látszanak a sziklába vájt, keskeny lépcsők korlát nélkül, csupán a sziklába szögelt kötelek nyújtotta kapaszkodókkal. Emberfeletti lehetett ezek megépítése, de végigjárása is.

A barlang Grand kanyonja

Jó volt látni a tinijeink csodálkozó tekintetét.  Amikor lemaradtunk egy kicsit a szaporodó lépcsők miatt, mi „barlangász nagymamák”, az unokák átvették tőlünk kis kézipoggyászunkat (újabb meglepetés).

A második túra a felszínen vezetett, ott is csodálatos alakzatokat láttunk, valamint alul a nem túl nagy vízhozamú Reka folyót és 1-1 szerényebb vízesést. Most már értem, miért ősszel szerveznek utat ide az irodák. Akkor, meg a hóolvadáskor van  csupán olyan vízbőség, ami még látványosabbá teszi a barlang 26 vízesését a látogató számára.

a fiúunokák a kastélyban

Harmadnap is tanulságos kirándulásban lehetett részük a gyerekeknek. Az alsóbogáti (eléggé ismeretlen) Vrancsics-Festetics kiskastélyt látogattuk meg, amely szép példája az emberi alkotókedvnek, tettvágynak, ambíciónak.  Ugyanis a híres műgyűjtő-műkereskedő, Nagyházi Csaba 64 éves korában nekivágott annak az épületnek a felújításába, amelyet a szocializmus „vívmányaként” megalázó módon lepusztítottak, és libatelepnek használtak. Erről külön cikkben is beszámoltam.

A magtár épületét vendégháznak alakította ki a tulajdonos, amelynek nagy belmagasságú termében osztálykirándulók is megszállhatnának. Mi sem lehetne nagyobb buli, mint egy teremben „aludni” egy kiránduláson. 10-12 ágy és matracok biztosítják ezt a lehetőséget. Nappal pedig a szépen kiépített hatalmas parkban szívhatnak jó levegőt, vagy a 40 km-re lévő Balatonban fürödhetnek a nebulók. A mieinknek is tetszett ez a tágas térség, és érdeklődéssel hallgatták a kastélyt felügyelő Ilonka néni idegenvezetését. A pálmát a közénk szaladgáló 3 pulikutya vitte el, Hanna és Tamara  egyből játszani kezdtek az ebekkel. Hanna egy éve egy fehér puli boldog tulajdonosa, így természetes a rajongása e fajta iránt.

Kisvonaton a Gemenci erdőben

Hazafelé még a gemenci erdőben is vonatoztunk, így ért véget ez a tartalmas három nap az unokák épülésére, és a nagymamák megelégedésére. Lám, lám, még jól is érezték magukat! Szegeden még egy egész hetünk volt arra, hogy a ködös Albionból érkezett unokámat napfényre, vízbe csábítsam.

Két hétre visszakaptam a régi unokámat. Egy ismerősöm szerint a nagymama dolga az, hogy szeressen, és ne legyenek elvárásai. Nagy elvárás az, hogy állandó kütyüzés helyett élvezze azt a csodálatos világot, ami körülveszi? Szeretni sokféleképpen lehet. Sajnos hamar eljön az idő, amikor teljesen leválnak rólunk, de remélem, hogy az igényes kikapcsolódás csíráit elültettük bennük.

Annaróza