Milyen jó volna felnőttként is gyermeki hittel várni a csodák misztériumát!

December első vasárnapján Julcsi egész családja a nagymamánál ebédel.

A menü ünnepi voltát nem csak az ízek és illatok bizonyítják, hanem a kis asztalon elhelyezett adventi koszorú a négy színes gyertyájával.

A kis Julcsi, aki leggyakoribb vendége a nagyinak, már belépéskor megjegyzi: Ma sokkal szebb a szobád nagyi, mint máskor! Hogy csináltad?

A nagyi mosolyogva csak ennyit szól: örülök Julcsikám, hogy tetszik, de ti vagytok azok, kik széppé tettétek.

Az ünnepi ebéd után a szülők és a nagyi már a kotyogóban kifőtt friss kávéjukat fogyasztják, Julcsi a hosszú szívószállal, a magas-talpas poharából a kedvenc szörpét szürcsöli, miközben feltartóztathatatlanul kérdez.-  Nagyikám, honnan vetted, vagy te készítetted ezt a színes, gyöngyös, csillogó koszorút? – ezt is kivisszük a nagypapi sírjához, de miért van rajta annyi gyertya? Máskor kis mécsessel világítunk a nagypapinak még nappal is.

A nagyi kézen fogva kis unokáját a koszorú felé tereli és bejelenti, hogy az első adventi gyertyát Julcsi fogja meggyújtani. Julcsi repes a boldogságtól örömében amint megkapja a hosszú szárú égő gyufaszálat, a gyertya fölé tartva, fellobban az első gyertya fénye. Tovább akarja gyújtani a többi gyertyákat is, hogy még fényesebb legyen körülötte minden és ő még tovább örüljön, ám a nagyi megfogja kis kezecskéit és csendes szavakkal megérteti kis unokájával, hogy ez az első vasárnapi adventi gyertya, melyet minden vasárnap követ egy újabb, és mire a negyedik adventi gyertya is felgyullad, vége lesz a várakozásnak, mert megérkezik a kis Jézuska, akire várnak.

Ez a bejelentés még inkább lázba hozza a kis Julcsit, csak úgy záporoznak kérdései, vágyai a várva-várt csodával kapcsolatban. Biztos benne, hogy jó kislány volt, s a kis Jézuska minden óhaját, kérését teljesíteni fogja,- csak ki kell várnia.

Milyen jó volna, ha mi felnőttek is, hasonló gyermeki hittel, áhítattal várhatnánk a csodák misztériumát, melyben bármi megtörténhet, ha nem a külső fények áradata kápráztatna el bennünket, hanem a belsőnkből fakadó tiszta lángolás, a közelgő szeretet ünnepére várva!

    ZSAZSA