Semmi stressz és az emberek mégsem tudnak ellazulni.

Néhány hete Harkányban üdültem – most is remek hatással volt rám a kiváló gyógyvíz, a kezelések, a hatásos, víz alatti torna. Kipihentem magam, feltöltődtem, mozgékonyabb, erősebb, fittebb vagyok. És jókedvű is.

Az üdülés 2 hete alatt sokféle impresszió ért. Nem kellett sietni sehová, semmi stressz, csak ellazulás, kellemes időtöltés, pihenés. Idős korban még inkább szükségünk van az ilyen típusú regenerálódásra, feltöltődésre, ellazulásra. Éppen ezért tűnt fel, hogy a többnyire nyugdíjas korú fürdővendégek nagy része erre nem, vagy alig képes: morcos arccal, összehúzott szemöldökkel, szúrós tekintettel néz, miközben az áldásos hatású gyógyvízben ül. A víz nyakig ér, így még inkább hangsúlyt kap az arcokon látható rosszkedv. És mintha  ez nem lenne elég, jó hangosan beszélgetve csak a bosszúságaikat sorolják, szidnak mindent és mindenkit, árad a panasz, a keserűség, sokszor tetten érhető a harag is.

MIÉRT? Talán fájdalmaik vannak, talán érzik, tapasztalják a hálátlanság megnyilvánulásait a fiatalabbak, netán saját gyermekeik részéről. Talán bosszantja őket a reklámokban megjelenített vidám képek és a mindennapi valóság közötti döbbenetes ellentét. Bántó és fájó dolgok ezek. Mégis: jobb lesz attól a helyzetünk, ha csak a hibákat, fájdalmakat, méltánytalanságokat tartjuk számon? Ha a pihenés óráiban-napjaiban is csak a negatívumokon rágódunk, ha nem tudjuk elengedni magunkat? Egy jóízű nevetés, egy derűs pillantás hasonló választ generálhatna…

Mondandóm szemléltetésére álljon itt néhány pillanatkép.

Első kép

Egy nyolcvanas  asszony reggelente kitartóan rótta a hosszakat a mély vizű medencében. Gyorsan, életkorát meghazudtoló lendülettel úszott. Csodáltam. És a következő fordulónál rámosolyogtam. Amikor már a medence végében, a padon pihent egy kicsit, megszólított:

• Ismerjük egymást? - kérdezte szúrós tekintettel.
• Nem – feleltem, - csak nagyon tetszik, ahogyan úszik. Gratulálok! És nem értem, miért nem vidámabb? Igazán büszke lehet a teljesítményére. –

Megdöbbent, elképedt.

• Miért, milyen az arcom? – kopogtak a szavai.
• Szigorú és keserű. Pedig nem kellene. – válaszoltam mosolyogva.

Elköszöntünk. Ő elúszott, én a víz alatti tornára igyekeztem.

Második kép

Céges csapatépítő tréning – péntek délután a gyógyfürdőben. A Főnök, jó negyvenes, magas, magabiztos férfi harsányan magyaráz a körülötte félkörben elhelyezkedő idősebb kollégáinak. Ellentmondást nem tűrő, kinyilatkoztató stílusban. A vállig érő vízben álldogáló beosztottak áhítattal hallgatják, helyeslően mosolyognak. Hozzászólás nincs, csak egyetértő bólogatás.

Harmadik kép

Asszonykórus kirándul. A medencében is körben állva beszélgetnek. Jó hangosan. Ami önmagában nem lenne baj, ha közben nem a zenés, víz alatti torna kezdődne: legalább százan tornáznak, hajladoznak, nyújtóznak. Ők is tornázhatnának, jót tenne nekik. Mégis inkább hangosan kinevetik azokat, akik a gyakorlatokat végzik, mozognak. Házsártos pillantásokkal illetik a gyógytornásznőt is. „Csak erőlködjön, minket innen ki nem mozdít!”.

Negyedik kép

Piktogramok. Az utóbbi években egyre inkább piktogramok helyettesítik a tájékoztató feliratokat a közintézményekben, így a gyógyfürdőben is. Ez részben helyes, hiszen nem lehet tucatnyi nyelven kiírni az információkat, tudnivalókat. Harkányban, a látogatók nemzetiségi összetételét alapul véve, a feliratok eddig magyarul, horvátul, szerbül és németül szerepeltek, egy humoros, frappáns piktogram kíséretében. Például a ’Molimo nosite papuče’ felirat és egy jópofa papucsos láb mindenkit figyelmeztetett arra, hogy sem mezítláb, sem utcai cipőben nem szabad a fürdő területén járkálni. Tavaly azonban elkezdték kicserélni a humoros piktogramokat semmitmondó, bágyadt, számítógéppel tervezett egyen-táblákra. A régiek, a lendületes, íves vonalakkal rajzoltak is jók lettek volna még, legfeljebb az új szolgáltatások jelzéséhez kellett volna ismét felkérni az eredetit tervező grafikust… E helyett az összeset kicserélték. Sajnos.

Ötödik kép

Alapvető viselkedési hiányosságok – nagyon bosszantóak. Minden nyelven ki van írva pl., hogy a medencébe lépés előtt kötelező zuhanyozni. Így lenne természetes, ki sem kellene írni. A gyakorlat viszont az, hogy legfeljebb minden tizedik fürdővendég tartja be ezt az elemi szabályt. Az úszómester sípol, figyelmeztet, udvariasan kér – de hiába. Sőt, olykor még agresszív reakciókat is kivált. Méltatlankodva kéri ki magának a dühös fürdővendég, ha a szabály betartására figyelmeztetik. Egymás tisztelete, az értelmes szabályok követése nem kerül pénzbe és mindannyiunk közérzete sokkal jobb lehetne.

A kerékpárzárral a korláthoz lakatolt járókeretről most inkább nem írok semmit ….

Fodor Anna