A 70-es években voltam kismama

Egyik nap fiatal lányokkal  beszélgettünk és szóba került többek között a szülés. Elmeséltem nekik, hogyan történt a terhesség megállapítása a 70-es évek elején. Kinevettek, tamáskodtak, szerintem nem hitték el, ha csak azóta meg nem kérdezték a Nagymamájukat. Akkor elmondom, hátha van még aki nem tudja.  Amikor felmerült a "gyanú" bennem, hogy esetleg terhes lehetek, elmentem az orvoshoz. A vizelet vizsgálata alapján a labor kimutatta a terhességet. Ehhez a művelethez békát használtak, mint "műszert". Befecskendezték a béka bőre alá a vizeletet. A vizsgálat eredménye akkor volt pozitív, ha a nőnemű békánál a peteérés megindult. Tudomásom szerint csak az 1970-es évek végére szűnt meg ez a módszer és terjedtek el a kémiai módszerekre alapuló terhes tesztek.

                                  békateszt

Szóval izgulhattunk pár hétig, mire kiderült az eredmény. A kismamaságom aránylag nyugalomban zajlott, dolgoztam, ellenőrzésre jártam. Akkor még nem volt általános az ultrahangos vizsgálat. Az orvos (akire mindig hálával gondolok !) elővette a fából készült hallgatóját és ellenőrizte a magzat szívhangját. Nem tudtuk előre, hogy kisfiú vagy kislány lesz. Nem is vásároltunk be, csak a legszükségesebb dolgokat. Annyiban volt gondom, úgy tudom ma már ez sem nagy baj, hogy fenn állt az RH összeférhetetlenség. Betöltöttem a 33. hetet, és egy hétfői napra virradóra elfolyt a magzatvíz. Akkor mi még könyvekből tájékozódtunk, mindennel tisztában voltam, csak arra nem voltam felkészülve, ha valami rendkívüli dolog történik, mit is kell tenni. Így nem is gondoltam bajra, azt hittem felfáztam. Elmentünk dolgozni, de délelőtt már komolyabbra fordult a helyzet, bementünk a kórházba. Ott kiderült, hogy szülni fogok. 

                        Gyerekeim

Magas termetű, vékony alkat voltam, pocakom alig volt, pedig 9 kilót híztam.  Előző héten  vendégségben voltunk, vagy bálban, már nem emlékszem, a hosszú körmeim vörös lakkal voltak kifestve. Na, amikor a szülésznő meglátott, azt kérdezte "Maga mit akar itt? " "Szülni jöttem" mondtam szerényen. "Ilyen körmökkel?!"   "Reggel még nem ide készültem"- válaszoltam. Szerencsésen megszületett a fiam 2400 grammal, így 2 hét kórházi tartózkodás után hazamehettünk. 

Kertes házban laktunk albérletben, ami nagyon jót tett a kicsi fejlődésének, az orvos mindig megdicsérte, hogy milyen szépen fejlődik, és mindig hozzátette ez az anyukának is az érdeme.  Abban az időben nem volt eldobható pelenka, a gyerekruhák alacsony áron megvásárolhatók voltak, a 100 forintos tipegő már "drágának" számított. A cipők is 15-20-30 forintba kerültek. Az átlagfizetés 1.500 - 2.000 forint körül volt. A kislányom 1980-ban született, hasonló volt még a helyzet, majd a rendszerváltás után történt nagy változás.

        Gyerekeim az édesapjukkal

Ő is annál az orvosnál született, időre, kb 1 hétig kellett a kórházban tartózkodnunk. Amikor őt vártam, olyan helyen dolgoztam, ahol mindenki dohányzott, és sajnos nem igazán voltak tekintettel az állapotomra. Amikor  ezt említettem az orvosnak, azonnal táppénzre vett. A születése simán lezajlott, nagyon szép egészséges baba lett. Ma már mindkét gyermekem felnőtt, "kirepültek" és élik a maguk életét. Kisunokámmal újra átélhetem a gondoskodást, amit egy kicsi gyermek kíván, és az örömöt, amit ez szerez.

     Unokám

    A cikk szerzője:  Sári