Gyermekkorom húsvétjai
Haragudtunk volna, ha elmarad a hidegvizes locsolás
A húsvétról nekem azonnal a babarózsa jut az eszembe. Emlékeim szerint ilyenkor már szinte mindig ragyogó, szép időnek örülhettünk. A kertben kinyíltak az első tavaszi virágok: a jácint, a tulipán, a nárcisz. A kapu mellett álló babarózsabokor sem akart elmaradni a többitől: ágain sorban bomlottak ki a gyönyörű, rózsaszínű, aprócska virágok. Alig bírta el édes terhét. Illatától megrészegültek a méhek, darazsak is, döngicsélve szálltak sziromról sziromra, szorgosan gyűjtögetve a nektárt.
Nálunk a húsvét (és a karácsony is) vallási ünnepnek számított. Velünk élő apai nagymamám igen ájtatos, istenfélő asszony volt. Minden vasárnap misére járt és minket, az unokáit is vitte magával. Anyukám is vallásos volt, de ő nem annyira buzgó hívő, apukám meg egyenesen ateista, ám anyjával még ő sem mert szembeszállni. Nagymamám év közben is szigorúan tartotta a pénteki böjtöt, a húsvéti nagyböjt idején meg talán csak apánk tányérjába került hús, bár amúgy is zömmel tésztán és főzeléken éltünk.
Kép forrása: Fortepan/Kereki Sándor
Húsvét előtt, virágvasárnapon mi lányok fehér ruhában indultunk a templomba, karunkon kis kosárkával, bennük a kertünkben gyűjtött virágszirmok. Mise után tartották ugyanis a körmenetet, s a lányok feladata volt az oltáriszentség elé hinteni a szirmokat. A templomunkat szegélyező két-két párhuzamos utca sarkain zöld gallyakból és virágokból négy sátrat építettek, ezekben oltárt állítottak fel. A körmenet minden egyes sátornál megállt és az atyák elvégezték az ilyenkor szokásos szertartást.
Kép forrása: Fortepan/Bogyó Virág
A nagyhét a tavaszi nagytakarítás és a készülődés jegyében telt. Csillogtak a fényesre pucolt ablakok, illatoztak a frissen mosott függönyök. Lehoztuk a padlásról és megfőztük a karácsony előtti disznóvágásból megmaradt sonkát, megsütöttük a kalácsot és egyéb süteményeket. Tojást festettünk, sokat, 20-30 darabot. Nem mintásakat, csak egyszínű pirosakat, bolti tojásfestékkel. Egy részüket megettük a sonka mellé, a többit a locsolóknak tartogattuk. Jaj, azok a húsvéti reggelik! Imádom a főtt sonka-tojás-torma kombinációt! A torma is a kertben termett, apa kiszedte, lereszelte – olyan erős volt, hogy a hajam szálát is csípte. Manapság azt látom, hogy sokan már szombat este fogyasztják ezeket a hagyományos étkeket. Nálunk csak vasárnap reggel kerültek az asztalra, hiszen szombaton még érvényben volt a böjt.
Kép forrása: Fortepan/Hámori Gyula
A mi családunkban nem volt divat a tojáskeresés. Este készítettünk egy kis fészket a nyuszinak, és másnap reggel ott találtuk szerény kis ajándékainkat: néhány csokitojást és/vagy csokinyulat. Ennek is nagyon örültünk, mert édesség ritkán akadt a házban.
Felvirradt a húsvéthétfő, amit mi gyerekek nagy izgalommal vártunk. A húgom és én azért, mert jöttek a locsolók! Az öcsém pedig azért, mert maga is ment locsolkodni. A nap úgy kezdődött, hogy kora reggel, még az ágyban, apánk nyakon öntött bennünket egy bögre hideg vízzel. Anyukámat, nagymamámat is. Később már a szódás szifont használta ehhez a művelethez. Csuromvíz lett a hajunk, a hálóingünk. Persze visongtunk, sikoltoztunk, de eszünkbe sem jutott megsértődni. Ez volt a hagyomány. Ha elmarad, azért inkább haragudtunk volna. E jó kis ébresztő után gyorsan rendbehoztuk magunkat, felvettük a szép ruhánkat, kicsinosítottuk magunkat és vártuk a fiúkat. Szabályosan versengtünk aztán az osztálytársnőimmel, hogy kinél járt több locsoló.
Kép forrása: Fortepan/Horváth József
A fiúk is kiöltözve, ünneplőben, de legalábbis fehér ingben látogatták a lányos házakat. Mindenki mondott verset. S hogy mit kaptak a locsolásért? Leginkább piros tojást, egy-egy szál virágot, süteményt. Pénzt csak a közelebbi ismerősök, azok is legfeljebb 50 fillért vagy egy forintot. A felnőtt férfiak (mert azok is jöttek) egy pohárka likőrt vagy pálinkát, süteményt. Dél körül már bűzlöttünk ugyan a sok kölnitől, de igen boldogok és büszkék voltunk.
Hollókői húsvéti fesztivál 2017, saját felvétel
Nagy kár, hogy ez a szép szokás mára kihalóban van. Kicsi korában az unokám is locsolkodott, megöntözte a nagycsalád nőtagjait. Ma már nem szívesen vállalkozik erre. Pedig azt gondolom, hogy őrizni kellene hagyományainkat, mert szebbé, színesebbé teszik életünket, mindennapjainkat.
Kiemelt kép: Hollókői húsvéti fesztivál 2017, saját felvétel
Miranda
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
