Tavaszváró: én kis kertet kerítek…
Tervezgetem, hogy melyik növényt, hová vessem
Az enyhébb téli hónapok, december, január elteltével a februári pacsirtaszó, rigófütty, a harkály kopácsolása a diófámon, az arasznyira kibújt nárciszok megbizsergették lelkemet a tavasz közeledtét jelezve. Mindezek után, csakhogy megmutassa a foga fehérjét fagyanyó is, jól elkésve ugyan, de megérkezett. A fagyos napok igazából kellettek nagyon is, habár jobb lett volna korábban, a maga idejében, de ez most így esett, meg a hó is esett hozzá, nem is kevés.
A jó vastag takaró azért enyhítette a már napfényre törő növények dermesztő hideg érzetét. Hóolvadás után egy-két napra a tavasz is megmutatta magát, melynek következményeként lelkesen, egy szál mellényben kint töltöttem a nap nagyrészét kertemben. Felméregettem birtokom állapotát, tervezgetve veteményeim hova kerülését, és főleg a már nagyon időszerű paradicsom- és paprika magok vetését, hogy palántává fejlődjenek.
Olyannyira jó idő volt, hogy vakargattam a fejem, hogy talán kint is lehetne hagyni a virágtartókba elvetett magocskákat. Tébláboltam, mitévő legyek, végül az idő megoldotta helyettem. Estére már jól lehűlt a levegő, és az azóta eltelt napokban is hűvös és télies időjárás volt, így hát benti helyen tartózkodnak elvetett magjaim. Még nem merek veteményezni a szabadban. Jártomban-keltemben is ezt mondogatják a falubéliek, hogy még ne veteményezzek, hiszen hideg a föld. Zord márciusunk van. Sándorok, Józsefek valahogy késnek a zsákjukban a meleggel.
Pár napja ablakomon kinézve a tél visszatértét láttam, kertem körbejárva szomorúan néztem a fagyban, dérben didergő, korábban már tavaszt érző virágaimat. Az arasznyira megnőtt nárciszok közül jó néhány már bimbójukban ledermedve álltak e napvilágon. Az orgona kipattant rügyei zöldellve, fagyosan üldögéltek az ágakon.
A vetni való magok egyelőre a tasakjukban, az asztalkámon várják sorsuk jobbra fordulását. Még várni kell a tavaszi, kiskerti munkákkal. Remélem, már nem sokáig.
Izzy