A húsvét megünneplése koronként, családonként egy kicsit módosul. Bloggereink beszámolnak arról, náluk mik a szokások. 

A húsvét vasárnapjának ünnepe az általam kora reggeli, igazi fűből  való „nyuszifészkek” elkészítésével indul. Ezt a jó szokásomat nem hagyom el, különösen, hogy most már nagy udvar is körülveszi a házat. Az egy dolog, hogy a gyerekeim felnőttek, de úgy gondolom, akár kicsi, akár fiatal, akár öreg az ember, egy sajátos ünnepi hangulatnak és apró meglepetésnek minden korosztály örül. Ez a sajátos ünnepi hangulat kezdődik nálunk azzal, hogy ébredés után, vagy szemmel látható helyen, vagy elrejtve, mindenképpen kint az udvaron „fészkel a nyuszi a fűben”, és meg kell keresni mindenkinek a maga nyuszijának fészkét.  Nyulam-bulam nem hord a fészekbe drága ajándékokat, hanem nassolni való, finom édességet, természetesen egy csoki tojással vagy csoki nyúllal, vagy mindkettővel. Mire reggelihez terelem a család apraját-nagyját, kellőképpen vidám kedvükben találtatnak,  meghatározva a napunk hangulatát.

Húsvét hétfő a locsolkodás ideje. A locsolkodás eredetéről, régmúlt idő hagyományos szokásairól  gyerekkoromban csak szájhagyomány útján, későbbiekben olvasottak alapján szereztem tudomást. Maga a locsolkodás még erőteljesen divatban volt gyermek-és ifjú koromban, jöttek is  hozzánk a mindenféle kis  és nagy kölnisüvegekkel ismerősök, falubeliek.  A gyerekeknek pénzt illet adni, a fiatalembereknek meg a szokásos pirosra festett tojásokat, amit elég  gyorsan, az évek során, felváltott a boltokban kapható csokitojás. Serdülő, tini korban kezdett izgalmasabbá  válni a dolog, hiszen a lelkem mélyén ott volt a nagy kérdés: -„Vajon eljön-e az a valaki, akire én várok?”…Vagy nem, ami azért nem annyira viselte meg a lelkem közepét, mint az a sokféle kölnivíznek illata, amelytől hajam, ruhám  már illatelegyet alkotva ontotta bukéját.

 A locsolkodás egyre inkább kezdte elveszíteni jelentőségét a szememben, nem igazán vártam ezen napot. Ha tehettem, e napra kirándulásokat szerveztem a családomnak. Az idők folyamán, mára,  ez a hétfő inkább valóban pihenőnap, mintsem a régmúlt idő szokása.

    Izzy

Óvónőként nyuszikkal és óvódásokkal

Húsvét gyerekként és nagymamaként

Számomra a legszebb ünnep a húsvét, mert összefügg a természet megújhodásával. Jézus feltámadása szimbóluma is lehetne a téli álomból ébredő fák, bokrok, virágok újjászületésének. A komor tél után mindenképp örömet fakaszt gyerekben, felnőttben egyaránt az egyre melegebb napsütés, majd a nyomában kipattanó rügyek, az ezerszínű, illatozó virágok kavalkádja, mellyel lakásunkat is feldíszítjük.

Húsvéthétfőhöz kapcsolódó népszokás a locsolkodás, amely Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban is ismert. A fiúk faluhelyen vödör vízzel öntötték le a lányokat, ma már kölnivel, parfümmel locsolkodnak, locsolóvers kíséretében, amiért ajándékot kapnak. Ez régebben piros tojás volt, amit a lányok nagy gonddal festettek. Ma már számtalan változata létezik a hímes tojásnak, pl. batikolás, dekupázsolás, vöröshagyma levébe mártás. A víz a termékenységkultuszra, tisztító hatására utal, a tojás a benne fejlődő új élet, az ősi termékenység szimbóluma, és újabban a nyuszi is.

Lányom nyuszival

Gyerekkoromban csokinyuszival, zsebpénzzel, süteménnyel vártuk a locsolkodó néhány utcabeli, házbeli fiút. Később is a gyerekek öröme, vidámsága tetté még színesebbé számomra ezt az ünnepet. Emlékszem, hogy nagylánykoromban 2 éves keresztlányomat anyukámmal együtt elvittük a nagymarosi rokonokhoz, akik házuk kertjében elrejtették a csokitojásokat, és nyuszikat. Mekkora öröm volt, mikor a kislány megtalálta azokat a zöld bokorban.

Ugyanezt az akciót újraélhettem nagymamaként. Angliában élő unokám 3 éves volt, amikor az ottani magyar barátnőnk összehívta a gyerekes magyar társaságot húsvét hétfőn, tojáskereső versenyre. Megtudtam, hogy ez nemcsak magyar szokás, az angoloknál is dívik. Locsolkodás Angliában viszont nincs, helyette tojásgurító versenyt rendeznek. Az győz, akinek legtovább gurul sértetlenül a tojása. Az ételek közül elterjedtebb a bárányhús.

Unokám nyuszikkal

A következő húsvétot nálam töltötték lányomék, és húgom vejei, fiúunokái elvitték az unokámat locsolkodni. Sebtében megtanítottam neki a legegyszerűbb locsolóverset, hát persze, hogy Zöld erdőben jártam… Boldogan hozta haza a szerzeményeit, egy szatyorra való csokinyuszit, tojást. Még jó, hogy a nadrágzsebét megnéztem mosás előtt, mert ott lapult egy ötszázas. Akkor még nem érdekelte a pénz. Előző nap Markus unokám is részt vett az iker unokatesók húsvéttal egybekötött 9 éves szülinapi kerti partiján, ahol nagyot játszottak. Azóta elrepült 10 év. A mostani húsvétvasárnapon az ikrek 19 éves szülinapját ünnepeljük, ugyanis ez az összevont esemény náluk hagyomány, én is mindig a nagyon hangulatos vidám társaság részese vagyok.

Az iker unokatesók húsvéttal egybekötött szülinapi kerti partija

Óvónőként ugyancsak a gyermekek örömteli várakozása hatotta át a húsvéti készülődést. A szülőknek „ csak” a tojásfújás volt a feladatuk, mi pedig a gyerekekkel a legváltozatosabb technikákkal díszítettük azokat. Festettük, márványoztuk, dekupázsoltuk, hagymalébe mártottuk, majd lakkoztuk. Legjobban a tojáshéjra rajzolt vicces arcokat kedvelték. A lányok ugyanúgy megtanulták a locsolóverset, mint a fiúk. Ünnep után előkerültek a kölnisüvegek, és mindnyájan kaptunk az illatorgiából, kicsik, nagyok egyaránt.

A gyerekek számára régen is, most is a barátságos tapsifülesek simogatása a fénypont. Lányomat másfél éves korában megleptük egy nyuszival, kiscsirkével. „Egyszer volt Budán kutya-, (illetve nyuszi)vásár.” Ünnep után egy ismerősünk tanyáján folytatták rövid életüket. Unokám már csak a piacon simogathatta a kis puhaszőrűeket. Az óvodásaimmal pedig egyik társuk otthonához kirándultunk ugyanilyen örömszerzésre.

A mai napig szívesen fogadom locsolkodó rokonaimat, mert ritkán találkozunk, és ilyenkor jókat beszélgetünk családjaink, unokáink viselt dolgairól. Sajnos mindenki kocsival jön, pedig szívesen koccintanék velük.

    Annaróza