Londoni időutazásom utolsó állomása

Előző írásomban (Időutazás Londonban…) utaltam erre a különleges vacsorára, amely időutazásom utolsó állomása volt a Londonból való hazarepülésem előestéjén.

Fényét nemcsak a hírhedt király közelsége, hanem 20 főnyi asztaltársaságom is emelte. Londoni magyar barátnőnk, Anna  jóvoltából egy nemzetközi társaságba csöppentem lányommal együtt. Anna buszvezető kollégai között volt egy lengyel és ausztrál férfi, egy francia nő, valamint a két meghívott vendég: egy ír és egy olasz fiú. Az alkalomhoz illően mindnyájan beöltöztünk az udvartartásnak megfelelő öltözékekbe, amelyeket kölcsönözni is lehet az étteremben, de barátaim saját jelmezükben feszítettek, mivel ők évente egyszer ellátogatnak a középkori lakomára.

Társaságunk tagjai

Annának már több garnitúrája van, egyet még az én méretemre is talált. Csak a helyszínen paszíroztam bele magam, nem úgy, mint a többiek, akik a metrón, mozgólépcsőkön már beöltözve közlekedtek. Londonban semmin se csodálkoznak az emberek. Szürreális látvány volt, ahogy a középkori udvarhölgyek és hercegek, lovagok az okos telefonjaikkal fotózták egymást.  Megőrzött inkognitómat azzal magyaráztam, hogy nem akarok a hosszú ruhába akadva lebucskázni a szédületes mozgólépcsőkön.

Kikötő a Tower bridge lábánál

A díszes kompánia megérkezett a Tower hídhoz, melynek egyik lábánál egy hangulatos kikötőben közeledtünk a Medieval Banquet (Középkori lakoma) nevezetű vendéglőhöz. Bejáratát két rendíthetetlen páncélos lovag őrzi. Az étterem a kor hangulatát tükrözi boltíves boxaival, néhány wattos gyertyaégőivel, az asztalokon viaszgyertyákkal. A vendégek érkezése folyamatos, de este 8-ra illik odaérni. Én is felöltöttem udvarhölgy jelmezem, amiben inkább dajkának éreztem magam. Én voltam társaságunk legidősebb tagja, talán ezért, talán kifogástalan angol mosolyomért és komikus kinézetemért, olyan kedvesség áradt felém, amin nagyon meghatódtam. Mindenki mumnak (mamának) szólított, és az est folyamán többször megkérdeztek, hogy érzem magam. Szegényes angol szókincsemmel őszintén válaszolhattam: Thank you, very well.

Metróra várva

A vacsora 4 fogásos volt. A zöldséges krémlevest kis tányérkából ittuk, hozzá kemencében sütött kenyérből törhettünk. Utána előételként zöldségtál sajttal, majd a főfogás: sült csirkecomb párolt zöldségekkel, végül almáspite, a jellegzetes apple pie következett. A felhozatal pont elegendő, és gyomorkímélő volt. Gondolom, VIII. Henrik nem ilyen szerény mennyiségnek köszönhette méretes pocakját. Tetszés szerint fehér, vagy vörösbort ihattunk ki-ki befogadóképessége szerint.

Lányommal és Annával

A vacsorát csupa mosoly pincérlányok szolgálták fel, ügyesen lavírozva az asztalok között. Közben pedig nívós műsor szórakoztatta az étkező vendégeket: Középkori énekek, artistamutatványok, kardviadal. VIII. Henrik zengő basszushangon énekelt, műsor közben társaival együtt odajött „udvartartásához” egy-egy közös fotóra. Még velem is koccintott. Itthoni barátnőim kérdezték, hogy nem akart elrabolni? A híresztelések ellenére Henrik nem volt nagy szoknyavadász, 6 házasságából csak 3 volt érvényes, mint tudjuk, ebből kettő is fejvesztéssel végződött. Az én fejem szerencsére a helyén maradt, koromnak köszönhetően a frigy szóba sem került.

Artistamutatvány a műsorban

A vacsora és a műsor szüneteiben kimentünk friss levegőt, mások egy cigit elszívni, és gyönyörködhettünk a kikötő alkonyi fényeiben. Nem mindennapi látvány volt, hogy a középkorból kilépett hercegek és hercegnők okos telefonjaikon ellenőrizték, mi történt közben a nagyvilágban, kitől kaptak üzenetet, és küldözgették a barátoknak a lakoma fotóit.

Metrón utazva

A vacsora és a műsor végeztével felcsendültek a disco hangjai, és a szereplők, természetesen a királlyal az élen elvegyültek a néppel, hol rockot, hol countryt táncolva.  Amikor elfáradtunk, ismét a szabad levegőre kívánkoztunk, jómagam megszabadulva középkori jelmezemtől, és visszatérve a jelenbe. Henrikünk, alias Nigel Murfitt is civilben beszélgetett társaságom tagjaival. „ Lejárt a munkaideje”, és nemcsak jelmezét, hanem pocakját is levetette. Barátaim tolmácsolásában megtudtam, amit sejtettem is, hogy ő énekes, színész, aki profi szórakoztató, hol jóságos Télapó, vagy a középkori lakomák Henrikje, emellett a BBC Rádió művészeti szakértője, nem mellesleg egy roppant barátságos ember, aki sem most, sem máskor nem szándékozik senkit lefejezni.

A civil ruhás Henrikkel

Neki köszönhetem azt a videot, amelyen táncra perdül udvartartásával.

https://youtu.be/LEVYgowRlNM

Véget ért az ominózus lakoma, és a metró visszavonhatatlanul hazarepített bennünket, megszokott jelenkori életünkbe.

    Annaróza