Egy középkori dél-olasz falu felfedezése

Kép forrása: Wikipédia

A bájos Casertavecchia  400 méter magasan van, Nápolytól 45 kilométerre északra. 
 Lakosainak száma nem éri el a 200-at. A Monte Virgo kanyargós, keskeny útjain 
kapaszkodva értük el a falut. Béke és csend fogadta  a látogatót.

A falu aljában  a kocsit leparkolva gyalog indultunk felfelé. Mintha évszázadokat léptünk volna vissza. A kőből és tufából épült többszázéves házak semmit sem változtak az idők során.  A szűk kis utcákon barangolva az időtlen múltba süllyedtünk. Az épületek nemes szürkeségét csak a virágok és a szépséges terrakotta virágládák törik meg.

Kép forrása: Wikipédia

Valójában ez egy be nem tervezett kirándulás volt. Nápolyból kirándulva jutottunk el Casertába, hogy megnézzük a méreteiben és stílusában a versaillesihez hasonlatos kastélyt és annak lenyűgöző méretű, szobrokkal és szökőkutakkal teli parkját.

Caserta - kastély és park

Csak a helyszínen derült ki számunkra, hogy Casertának van egy óvárosa is- Casertavecchia (azaz régi Caserta) , és úgy döntöttünk,  megnézzük. Kissé furcsa volt, hogy a GPS az óvárost mintegy 20 kilométerrel arrébb jelezte és egy hegyre kellett felkapaszkodni, hogy megtaláljuk. Történetét elolvasva tudtuk meg,  az új Caserta úgy jött létre, hogy  a hegyen már nem tudtak tovább terjeszkedni, így lenn, a völgyben, ahol még volt hely,  építettek egy új várost. A lakosság fokozatosan költözött át a 14. században Casertavecchiából a mai város területére. A történelme során Dél-Olaszország többi részéhez hasonlóan a középkorban előbb spanyol, majd francia fennhatóság alá került, és 1860-ban lett az egyesített Olaszország része.

Fenn a hegyen. A San Michele Arcangelo katedrális ötvözi a sziciliai-arab és a román stílus jegyeieit. Építése a 12. századra nyúlik vissza.

Puritán egyszerűsége lenyűgöző.

A bejáratnál bumfordi kőoroszlán fogad.

A különböző színű kövek összeillesztéséből keletkező mintákon, márványberakásokon nem fogott az idő.

A katedrális kapuit, ablakait díszítő  kicsiny  meseszerű ember- és állatszobrok  lenyűgözőek.

E házak  előtt  hosszasan ácsorogtam, hogy szemügyre vegyem, nemes egyszerűségükben mitől olyan hangulatosak.

Az egykori kolostor épületében ma hangulatos étterem van.

  Magas, zárt falak, lejtős kanyargós utcák

A szürke kövek titokzatosságát  hangulatos udvarok és  tetőteraszok törik meg.

Végül betértünk a Tana del Lupo (Farkasodú) nevezetű vendéglőbe, ahol igazi helyi specialitásokat választottunk. A töltött paprika (peperoni imbottiti) igencsak eltér a hasonló nevű magyar ételtől,  ugyanis a tölteléke fekete olajbogyóból, juhsajtból, ajókából, capribogyóból és kenyérből készül. A Fusilli alla lupo házitészta, melynek mártása  paradicsommal, füstölt provola sajttal, vargányagombával és dióval elkészítve mennyei volt.

Elmenőben még vetettünk egy pillantást az alattunk elterülő városra.   

A kép forrása: Wikipedia

A casertavecchiai romos kastélyt már nem volt időnk megnézni. A be nem tervezett kitérő kicsit átalakította aznapi programunkat, de nem bántuk meg. Nagyszerű élmény részesei lehettünk.

https://youtu.be/AEZ0E1Mkgm8

       Kép és video: Papá Stefano

       Szöveg: Cecilia