Hogyan kerül a fáról a spájzba a gyümölcs?

Egy  kellemes, meleg szeptember eleji napon szüretre voltunk invitálva közeli rokonunk kiskertjében. Nagyon örültem, amikor megcsörrent a telefonom és Katika megkérdezte, nincs e kedvünk leszedni az almát a kiskertjében, mert rengeteg a termés és sajnálná, ha tönkre menne.

Örömmel mondtam igen, és a párom se ellenezte. Szinte csak röptében ebédeltünk, átöltöztünk és már indultunk is. Mikor beültünk az autóba, (gyalogosan ugye nem tudjuk hazahozni az almákat) támadt egy ötletem, hogy vegyünk  valami finom sütit az utunkba eső cukrászdában, mert milyen jó lesz munka után leülni, beszélgetni egy kicsit és közben süteményezni.

Bár a szüret szó kimondottan a szőlő borrá való alakításának részfolyamatára, a szűrésre vonatkozik, - ezt olvastam valahol - de manapság használják más gyümölcs betakarításának elnevezésére is.

Mire megérkeztünk Katika - a kiskert tulajdonosa - már megtette az előkészületeket. Kikészítette az eszközöket: a vödröt, ládát, létrát, és egy nagyon okos almaszedő eszközt is, ami egy hosszú rúd, végén egy kis zsákocskával, amibe szedéskor sérülés-mentesen belepotyognak az almák. Amikor bementünk a kiskertbe, mely a ház mögött volt kiskapuval, kerítéssel elválasztva, tágra nyílt a szemem. Jé, mennyi alma !!!!! Ennyit csak a piacon látok, és milyen szépek! Persze a fa tetején voltak a legszebbek, a legmosolygósabbak, olyan ennivalóak.

Bevallom, valamikor középiskolás koromban jártam utoljára almát szüretelni, de akkor nem az volt a lényeg, hogy hű, de sok szép alma, és milyen jó lesz ezt télen eszegetni, hanem az, hogy nem kell iskolába menni.

Egyből a fa alatt kezdtem keresgélni a kevésbé ütődött, szép almákat, arra gondolva, hogy milyen finom lesz abból az almakompót, vagy az almás pite. Katika és én az elérhető ágakról szedtük az almákat, míg a párom, Béci, létráról és még az almaszedőt is bevetette. Olyan érdekes és jó dolog az a gyümölcsszedő, hogy nekem is ki kellett próbálnom. Nem láttam még ilyet, pedig megettem már a kenyerem javát.

Pillanatok alatt megteltek a vödrök, a kosarak, és még a ládák is. Külön szedtük a szép, télire való almákat és külön a kicsit sérülteket, melyből majd naponta válogatunk. Katika kiszedett egy kisebb vödörnyi szép almát és átvitte a szomszédba. Itt vidéken az a szokás, hogy a szomszédok mindenből adnak egymásnak kóstolót. A szomszéd Matyi bácsi meg is hálálta nyomban az ajándékot, neki sok körte termett, így hát adott egy kis ládányit cserébe.

A munka végeztével lehordtuk a ládákat, vödröket a pincébe, én pedig választhattam melyik láda vagy vödör almát szeretném hazavinni.

Kicsit fáradtan, de boldogan ültünk be a hűvös szobába süteményt falatozni és közben megkóstoltuk a friss ropogós almát is. Örültünk a jó termésnek, mert nem minden évben terem ennyi alma. Azt is megállapítottuk, hogy az almának nagyon sok jótékony hatása van az egészségre, de mintha manapság kicsit háttérbe szorult volna a fogyasztása.

Vidáman tervezgettük, hogy az elkövetkezendő napokban mi minden finomságot fogunk készíteni  az almából. Jöttek az ötletek, nem is kellett sokat gondolkoznunk rajta: kompót, gyümölcsleves, sütemény, frissen facsart gyümölcslé, vagy smoothy  (amit bloggertársamtól tanultam, és itt olvashatsz róla) befőtt, lekvár. Milyen jó lesz majd télen kinyitni a befőttes üvegeket és tartalmuk elfogyasztása közben visszagondolni erre a kellemes napra.

                                saját felvételek

Vica