Marokkó természeti csodái, 2. rész - videóval

A forró Marrakesh után enyhet adó kirándulásokat kerestünk Agadir közelében, ahol a szállásunk volt egy hétig. Így jutottunk el Legzirába és a Paradicsom-völgybe, mindkettő a természetes vizek látványát, élvezetét ígérte. Lételemem a víz, főleg nyáron.

Mint minden kirándulásnál, legzirai utunk előtt is volt egy kis üzleti bemutató, de végre nem fűszerekből, argánolajból. Egy kerámiaműhely munkájába kaptunk betekintést a korongozástól, a festésig, zománcozásig, és természetesen a bolti színes szuvenírek özönében való gyönyörködésig.

Agyagtermékek műhelye és  vására

Lányomék majdnem elvesztek a műhely előtti nyers agyagtermék-tengerben. Legjellegzetesebb termékük a tajine (ejtsd: tazsin), egy kúpos, fedett agyagedény, amiben az étel csak párolódik, így a vitamintartalom és az aromák nem vesznek el. Ilyen edényekben tálalják a levest, mert melegen tartja. Aki ajándékot akart vásárolni, válogathatott ezekben az ólommentes- mázas tajine-okban, a kisebb-nagyobb színes tálkákban, tányérokban, lámpákban és egyéb csecsebecsékben.

Felső  képek Tiznit városa, alsó képek Legzira

Következő állomásunk az ún. Mini Szahara volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt egy víztározóra, és ahol egy békésen üldögélő teve üdvözölt bennünket gazdájával, mintegy a minisivatag egyetlen szimbólumaként. Ezután technikai- és fotószünetet tartottunk egy Tiznit nevű város egzotikus óvárosában, ahol üdítőleg hatott az ún. Kék forrás vize.  E köré épült a település, és lehetővé teszi a kertek locsolását.

Legzira beach  (bal felső kép: a 2016-ban leomlott sziklaív. Forrás Pixabay)

Végül megérkeztünk ahhoz a csodához, amit már itthon kinéztem a Google-ból: a Legzira beach-hez. Mivel a napsütés elpártolt tőlünk, a homokkősziklák és a tenger is kissé barátságtalan arcát mutatta, de a látvány így is lenyűgöző volt. Végigsétáltunk a szilaj hullámok mosta parton, és lestük, hogy mikor tárul elénk Marokkó egyik leglátványosabb természeti csodája, a strand fölött a tengerbe ívelő hatalmas vöröses sziklaív. Mint utóbb kiderült, hiába vártuk Őméltóságát, mert 2016. szeptemberben összeomlott, vélhetően az erózió miatt. Gyanús volt, hogy amit látunk, nem azonos a fotókon látott sziklaívvel. De azért kárpótolt bennünket monumentalitásával, és az alagútja alatt méltóságteljesen sétáló tevék látványával.

Mini Szahara

Talán jobb is, hogy nem olvastam erről a természeti „katasztrófáról”, mert így nem töröltem a kirándulás gondolatát. Sajnos semmi sem állandó, egyedül a változás. Mostanában sűrűn hallunk ikonikus természeti csodák, mint pl. a máltai Azúr ablak, vagy a görög Navagio öböl hatalmas sziklafalának részleges leomlásáról, ami épp most, szeptember 14-én következett be. Valóságos szökőárt idézett elő. Egy barátnőm épp aznap érkezett a közeli Zakynthosra, így szerencsére még nem hajózhatott a helyszínre. A természeti erők folyamatosan dolgoznak, néhol építenek, máshol sajnos romba döntenek.

Lányom és unokám számára a tengerparti quadozás (motoros nyitott jármű) is emelte a Legzira kirándulás fényét. Ők ezt az élményt megismételték egy sivatagi túrán, ahol egy berber sátorban kedves vendéglátásban is részesültek.

Paradicsom völgy

A másik, előre tervezett különlegesség a Paradicsom-völgy volt, mely nevének ellentmondva egy hegy tetején volt. Amikor buszunkból kiszálltunk, értetlenkedve és bolondoknak nézve szemléltem a napsütésben hegyre mászó emberkéket. Hamarosan szembesültem azzal, hogy én is ott fogok menetelni, hacsak nem mondok le a célul tűzött édenről. Márpedig makacsul, sokszor erőmön felül végrehajtom eredeti tervemet. Az úton csak néhol volt nehezebb emelkedő, de lányom és idegenvezetőnk segítő keze feljuttatott a célra. Kár, hogy nem tűztem ki egy kis magyar zászlót Régiség felirattal, mint korosztályom egyetlen képviselője.

A legvégső csúcsra nem jutott el csoportunk sem, ugyanis nagyon csúsztak a kövek, amelyeken tovább kellett volna kapaszkodni, hogy a az 5 méter mély tavat megláthassuk. Így csak messziről csodáltuk, hogy a helyi fiatalok milyen bátran ostromolják a csúszós kőszirteket, majd ugranak a mélybe 20-30 méter magasságból.

Paradicsom völgy

Mintha páholyban ültünk volna a vízbe helyezett napernyős asztaloknál, a büfében vásárolt italokat szürcsölgetve, miután megfürödtünk a számunkra is elérhető kisebb tavacskában. Valódi paradicsomi állapot volt! Milyen nagyszerű, hogy ebben része lehet szegénynek, gazdagnak egyaránt, hiszen a természet mindenkié, az ő kínálata az igazi gazdagság.

Legutolsó napunkon unokám kedvéért egy közeli akvaparkba látogattunk. Sofőrünk idegenvezetővé avanzsált, és többet tudtunk meg tőle Agadirról, mint első „városnéző” túránkon (Mesebeli Marokkó l. rész). Mesélt és mesélt angolul, amit lányom fordított. Tőle tudtuk meg, hogy 1960-ban egy földrengés elpusztította az egész várost, aminek magyar neve fellegvár. Egyedül ez a hegy tetején álló kashbah (fellegvár) élte túl valamelyest a földrengést. A hegyen arab írás látható, amely éjjel kivilágítva tudatja a látogatóval a fontossági sorrendet: „Isten, ország, király”.

Szállodák

A város teljesen újjáépült, a part közelében jellegzetes fehér és kék-fehér színben ragyogó hotelek pálmaligettel övezve várják a módosabb vendégeket. Kicsit messzebb a tengertől sok félkész, vagy üresen tátongó épület közt néhány nagyon szép szálloda üzemel, de egyelőre kopár környezetben, infrastruktúra nélkül. A kedvező árkategória miatt mi is itt foglaltunk szállást, de a kényelemre, ellátásra, a személyzet kedvességére panaszunk nem lehetett.

Akvapark

Újdonsült tourist guide-unk (idegenvezetőnk) kedveskedni akart okos telefonja fordító (ferdítő) programjával, ami magyarul azt közölte velünk, hogy ez az út közlekedési balesethez vezet. Értelmezésünk szerint errefelé sok lehet a baleset. Talán pont azért, mert a lelkes sofőrök megosztják figyelmüket a vezetés és a vendégek okosítása közt. Szerencsére ép bőrrel megúsztuk az utat, felszabadultan úszkálhattunk az akvapark medencéjében, és élvezhettük a sok kis napközis gyerek boldog zsibongását. A tanárnőjük együtt csúszdázott a diákjaival a hithű muszlim nők szokásos fürdő öltözékében, a burkiniben, ami színes ruha bokáig érő nadrággal, fejfedővel egybeszabva.

https://www.youtube.com/watch?v=p9RUNvI_WeU

Az eltelt egy hét alatt megtapasztalhattam, hogy Marokkó rendkívül gyerek- és családcentrikus ország. Láttam gyerekeket szállító motoros kordékat, de szülői vontatásút is, boldog kacajtól kísérve.

Ezzel a vidám jelenettel búcsúztunk Marokkótól, amelyből csak kóstolót kaphattunk, de az íze izgalmas, érdekes, sokszor mosolyogtató volt.

Képek forrása: saját felvételek és Pixabay

             Annaróza