Decemberi nyár Thaiföldön - 2. rész

A kétnapos túra után (melyről az 1. részben írtam) „szabadnapunk” volt, kötetlenül hajóra szálltunk a Chayo Praya folyón, és a kínai negyedbe tartottunk. Minden kikötő előtt a matróz hangosan sípol, jelezvén, hogy készülődjenek az utasok a ki-, beszállásra, ami nagyon gyorsan zajlik egy jegyszedő matrónának köszönhetően, aki egy kereplővel is megadta a kellő sebességet. Kiszállva egyenesen egy kínai piacra érkeztünk, ahol egy órai vánszorgás (35 fokban) után kinyilvánítottam nemtetszésemet. Nem egészen erről álmodoztunk, amikor a kínai negyedbe készültünk. Bizonyára a piacon túl is van élet, érdekesség, mert ennek felfedezésére elfogyott a türelmünk. Hosszas próbálkozás, alkudozás után egy taxival elvitettük magunkat a Baiyoke sky toronyszállodához, melynek 84. emeletéről megcsodálhattuk a panorámát, barátnőim thai masszázzsal is kényeztették magukat. Kedvünkre pihenhettünk, ki-ki a maga módján.

https://www.youtube.com/watch?v=-OEVlh9FCz0&feature=share&fbclid=IwAR36QwRGdcP52Cv6_ZcQQ9N8xp_Jf6Vx9OZ3Tf97hdM46mgFrb35t6aZijM

Következő napon ugyancsak felkészült és szimpatikus magyar idegenvezető, Robi jött értünk tuk-tukkal, és megkezdtük 7 órás városnézésünket szakadó esőben. Titkon nem bántam a ránk zúduló áldást, mert a forróságnál jobban bírtam. Egy sugárúton kiszálltunk és megcsodálhattuk az út két szélén végigültetett virágkompozíciókat (orchideától, rózsáig, szegfűig), amivel a másnap ott kerékpározó királyt, X. Rámát óhajtották megtisztelni, bár ő közel sem olyan népszerű, mint apja, IX. Ráma volt, akit félistenként tisztelt a népe. 2016. október 13-án halt meg 88 éves korában 70 évi uralkodás után.

Wat Traimit templom, középen a király képe, előtérben kis csapatunk

Mivel hétfői napon született 1927. december 5-én, ez a nap ma is nemzeti ünnep. A hétfő színe Thaiföldön a sárga, ezért nagyon sok embert láttunk sárga pólóban aznap. Fia, a 66 éves Maha Vadzsiralongkorn, X. Ráma király néven vette át a hatalmat. Hírhedt nőcsábász, háromszor vált el, gyerekei közül többet kitagadott és külföldre száműzött. Nemrég egy müncheni repülőtéren fotózták le egy minitopban, így teletetovált teste elég feltűnő volt. Mégis szinte kötelező a királyt szeretni, úgy látszik, ezt belenevelték az amúgy is alázatos thai emberekbe. A kerékpározó király miatti felhajtásra még kitérek.

Tehát a felvirágozott sugárúton haladva közelítettük meg a történelmi emlékhelyek első állomását, az égbe magasodó, aranyozott tornyú Wat Traimit templomot, ahol a világon a legnagyobb, 5,5 tonna súlyú, 18 karátos tömör arany Buddhát csodálhattuk meg.

Mielőtt elárasztanám a kedves olvasót a számtalan különféle Buddha ábrázolás fotójával, videójával, egy rövid ismertetéssel tartozom arról, ki is volt Buddha. Eredeti nevén Shakjamuni Buddha, 2650 évvel ezelőtt indiai hercegként született. Vagyonát, palotáját hátrahagyva évekig meditált a bódhi fa alatt, míg elérte a teljes megvilágosodás, a tökéletes egység és béke állapotát, a tudat erejét. Ekkor kezdte tanítani azokat, akik körülvették. Istenként gondolnak rá, de ő tulajdonképpen tanító volt, földi halandó. Thaiföld lakosságának 90 %-a buddhista. Ez a tény számunkra is kézzelfoghatóan kiderült az emberek nyugalmából, békéjéből, mindent mosollyal nyugtázó szelídségükből, ami már-már alázatnak tűnik a mi szemünkben.

A jobboldali állókép Buddha gyöngyházberakású talpa

Következő templomunk a Wat Pho, ahol a híres, 46 m hosszú és 15 m magas, arannyal bevont, igazgyöngyökkel kirakott talapzaton fekvő női Buddha szobrot csodálhattuk meg. A buddhizmus ugyanis nem tesz különbséget férfi és nő közt, sőt nagy jelentőséget tulajdonít az egyetemes női erőnek.

Érdekelt, hogy mi a különbség az ülő és fekvő Buddha ábrázolás közt. Ülő helyzetben a tanítót láthatjuk, míg a fekvő Buddha utoljára ebben a testtartásban pihen, készül a halálra, tudata a nirvánába távozik.

Wat Po templom - fekvő Buddha

A templomok díszítettsége, színpompája eltúlzottnak tűnik, mégis csodálattal töltött el bennünket az a végtelen aprólékos kézi munka, amelyet 600 ezer rabszolgával végeztettek. (Amikor a szomszédos Burma felégette Ayutthayát, az eredeti fővárost, a lakosait vagy kiirtotta, vagy rabszolgasorba döntötte.) A tetőszerkezet visszatérő elemei a garuda, amely félig ember-, félig madártestű lény, valamint a hullámzó kígyóisten, a templomok előtt pedig mesebeli alakok őrködnek.

A királyi palota meseszerű őre

A Wat Pho templom a tradicionális thai masszázs-iskoláról is híres. A látogató kipróbálhatja a masszőr hüvelykujjal, kéztővel, könyökkel, sarokkal végzett  szolgáltatásait. A kertben érdekes szobrok ábrázolják a különleges pozitúrákat.

Pozitúrák

Közben elállt az eső, kellemesen felfrissítve a levegőt. Hajóval a túlparton terjeszkedő, khmer stílusú Wat Arunhoz, azaz a Hajnal templomához közelítettünk. A már jól ismert füttyögésre szélsebesen elhagytuk hajónkat. A csipkeszerűen díszített templom legfelső fokára meredek lépcsősor vezetett, de mi lemondtunk erről az „élvezetről”. Viszont „földhözragadtan” is volt elég látnivaló. Az építmények mintha hímzett csipkékből összerakva magasodtak volna. Lehet ezt még fokozni?! És lehetett!

A Hajnal templom őrei

 A Grand Palace, vagyis a Királyi Palota volt a csúcs, amely ma már idegenforgalmi látványosság, a király rezidenciája máshol van. Újra hajóval himbálóztunk a messziről is jól látható arany sztupák felé. „A palota és a Wat Phra Keo templom egy közel 10 hektáros területen fekszik. Az ősi Sziám derűs, meseszerű világa fogadja itt a látogatót. Az épület-komplexumot Bangkok első királya építette 1782-ben, (Ayutthayában, az eredeti fővárosban, már a 13. századtól volt királyság),  majd minden uralkodó bővítette, így ma a különböző stílusok keveréke” (Forrás: Wikipédia.)

Díszítés a királyi palotában

A templomban látható Smaragd Buddha csalódás volt számomra. Elképzeltem egy zölden csillogó szobrot, helyette egy 75 cm-es aranyozott buddhácskát kaptam, aminek talán a feje zöldült egy kicsit. Az évszakoknak megfelelően öltöztetik, lehet, hogy ezért nem látszik smaragd valója. Ellenben az épületek homlokzata, oszlopai lenyűgözőek. A szobrok közül kecsességével kitűnt a félig nő-, félig oroszlántestű Thepnorasingha. Mesevilágban éreztem magam.

A félig nő-, félig oroszlántestű Thepnorasingha

Másnap ismét kötetlen napunk volt. A barátnőim inkább a város piacára voltak kíváncsiak, én pedig felderítettem az Aranyhegy templomot, hogy majd közösen is megnézzük. Könnyen el is jutottam a hegy lábához tuk-tukkal, de a 80 méter magasan lévő templomhoz vezető utat lezárták, mert a királyt várták délután 3 órára, miután kibiciklizte magát.

Esti kivilágítás

A környéken fiatalok kerékpároztak sárga-kék mezben, és este vált világossá, hogy aznap minden kerékpáros ugyanígy öltözött a király tiszteletére. Ekkor a Prince Palace hoteltől gyalog tartottunk hazafelé, és a milliónyi biciklista végtelen sora kerekezett a ragyogóan kivilágított sugárúton sárga-kék ruhában. A sárga nemcsak a hétfő, hanem az uralkodóház színe is, a kék pedig az anyakirályné színe, mert pénteken született, és a kék egyben e napnak a színe is. A „Tour de Bangkok” viszont szombaton volt.

Esti kivilágítás a királyi biciklizés tiszteletére

Fent említett hotelhez azért látogattunk el, mert tetőteraszáról ingyen megszemlélhettük a város panorámáját egy kis fogyasztás ellenében. Az odavezető úton sokadszorra megtapasztalhattuk, hogy a nyomor és a gazdagság jól megfér egymás mellett.

Luxusszálloda és a bádogház lakói

Azt is látnunk kellett, hogy a szegénység és a szemetes, lim-lomos lakhely kézenfogva járnak. Nem sikerült kiderítenem, hogy a szemétszállítás megoldatlansága, vagy a thai emberek „jó lesz még valamire” mentalitása okozza-e a felhalmozott kacatokat.

Rálátás a hotelre a sikátorból

Videóm ékes bizonyítéka, hogy egy bádogházsoron, sikátoron keresztül jutunk el a tőszomszédságában tornyosuló 5 csillagos csilivili luxusszállodához, melynek fényét tovább emelte a karácsonyi kivilágítás. A thaiok buddhista hite nem zárja ki, hogy megünnepeljék a keresztény karácsonyt, persze műfenyővel. Állítólag mindent ünnepelnek, amit lehet. Mi viszont a 35 fokos melegben nem éreztük az igazi feelinget. 

Kilátás a Prince-Palace tetejéről, előtérben a bádogházak

Következő nap reggelén a belföldi Lion Air járattal Krabira, a tengerpartra készültünk, ezért próbáltuk időben álomra hajtani élményektől zsongó fejünket.

   Folytatás következik

                    Képek forrása: saját fotók, Pixabay, Wikipedia

Annaróza