Két hét egzotikum Thaiföldön  3. rész - videóval

Railay beach (Pixabay)

Bangkoki szállodánkból, csomagjaink felét a recepción hagyva, a Lion Air helyi járatával másfél óra alatt az Andamán tenger délnyugati partjára, Krabira repültünk. Megbízható transzferünk előre foglalt hotelünkbe szállított, ahol a recepción feldíszített műkarácsonyfa, mennyezetről lebegő rénszarvasok, a háttérben a kerti medence, és napágyakon barnuló vendégek látványa fogadott bennünket. Egy szép thai lány telefonjába a Jingle bellst énekelte angolul, valószínűleg a barátjának. Kérésemre kedvesen megismételte a dalt. Szürreális élmény volt. Kis várakozás után elfoglalhattuk szobáinkat, kettőnké a szemközti muszlim templomra, másik két barátnőmé a kerti medencére nézett, háttérben hegyekkel. Mint megtudtuk, a tengerpart lakossága muszlim vallású. Éppen ezért naponta többször hallhattuk az imára hívó müezzin rekedtes szólamát hangszóróból.

Egy kis felfrissülés után találkoztunk Jánossal, a Krabi túraszervezővel programegyeztetés céljából. Első a naplementés hajózás volt többszöri fürdési, sznorkelezési lehetőséggel. Mi nem használtuk a búvárfelszerelést, enélkül is láttuk a körülöttünk fickándozó sárga-fekete csíkos halacskákat, szinte megsímogattuk őket. A hajóval 7 sziget mellett haladtunk el, közülük legérdekesebb a Csirke sziget, melyet alakjáról neveztek el. Engem inkább egy kopasznyakú tyúkra emlékeztetett.  A bátor fiatalok az esti sötétségben beugráltak a tengerbe, jutalmuk a világító planktonok látványa volt. Este a Railay beach partján friss vacsorával fogadtak bennünket. Ez a legközelebbi part Ao nangtól, ahol a szálláshelyünk volt. A tengerpartok szállítóeszköze az úszópiacon már megismert longtail, amelyre való be- és kiszállás kemény kihívás volt, főleg a kirándulóhajóról a hullámokon ringó longtailbe. A nyaralás végére már profi beszállók voltunk, kidolgoztuk a saját módszerünket.

Másnap a James Bond sziget felé vettük az irányt először minibusszal. Megálltunk egy majometetésre, ahol vakmerő férfiak majmokkal a nyakukban fényképezkedtek. Ezután egy kikötőben átvett bennünket egy helyi idegenvezető, felültetett egy 30 személyes hajóra, kötelező mentőmellénnyel, és a megértést megkönnyítő, nagybetűkkel angolul írt papírtáblákkal. Egy folyón hajózva jutottunk a tengeri cigányok falujába, amely cölöpökön lebegő házacskáikból áll.  A mintegy 500 tagú nomád nép boldogan él kis közösségében távol a civilizációtól. A falujuk neve Koh Panyee. Még templomuk is van, az ugyancsak cölöpökön ringó Panyee éttermükben pedig boszorkányos gyorsasággal szolgálták fel nekünk nagyon ízletes és bőséges helyi ételeiket.

Ebéd után hajónk a Phang nga öböl felé folytatta útját, de közben átszálltunk kétszemélyes gumikajakokba, amelyeken harmadikként helyi legények eveztek a sziklás barlangok közé. Nagyon kedvesen mamának szólítottak bennünket, és csodálták kalandvágyunkat. Gyönyörű látványban volt részünk. Utitársam hasonló /80 kg/ súlycsoportja miatt kicsit tartottunk a kajak kipukkadásától, de úgy látszik, hogy az megszokta a terhelést.

A nagyobb hajóra visszaszállva elérkeztünk a híres James Bond sziklához, ahol 1974-ben az „Aranypisztolyos férfi” című filmet  forgatták Roger Moore főszereplésével.

Következő napon a hotel medencéjénél lazítottunk, este pedig a parton sétáltunk, ahol 50 méterenként hosszú ruhákba öltözött, sminkelt ladyboyokba ütköztünk. Ők olyan fiúk, akik lánynak érzik magukat, európai fogalmak szerint transzvesztiták. Megtévesztően nőiesek, csupán a hangjuk árulkodik nemi identitásukról, meg a magasságuk. Ugyanis a thai lányok többsége nem magasabb 150 cm-nél. A társadalom elfogadja őket, sokan polgári foglalkozást űznek, de legtöbben prostituáltak. Személyi igazolványukban, útlevelükben kötelező  eredeti nemük feltüntetése. Itt ejtenék néhány szót a szexturizmusról, amivel főleg itt, a tengerparton szembesültünk. A mélyen vallásos buddhista hit országában nekem ez ellentmondásosnak tűnik. Megszokott látvány az utcákon, éttermekben a külföldi Régiség korú férfi /farang/ oldalán szép fiatal thai lánnyal. Nagyon elszomorító ez a jelenség. Sokan házasságban reménykednek, és így akarnak kitörni  a szegénységből.

Következő kirándulásunk ún. dzsungeltúra volt egy melegvizes forráshoz, majd az Emerald poolhoz, ahol hidegvizes természetes medencében fürödhettünk bujazöld környezetben, kis vízesésekkel körülvéve. Felfrissülve egy újabb Tigrisbarlang templomhoz utaztunk, amelynek 1260 lépcsőjét kihagytuk, de a környezete is elbűvölő volt. Magában a barlangban régebben állítólag tigrisek tanyáztak. Ma egy szentély, ahol végre egy gyönyörűen csillogó zöld Buddhát láthattunk, igaz, hogy műanyagból, nem pedig smaragdból, de ez a tény nem zavart a gyönyörködésben. Ági barátnőnk 700 lépcsőig felment, szereti a kihívásokat.

Utolsó tengerparti napunkon béreltünk egy longtailt, és a közeli Phra Nang beachra hajóztunk, ahol utoljára élveztük a tenger langyos vizét, elsétáltunk a barlangjába, közelről gyönyörködtünk a meredek mészkősziklákban, amelyek minden utunkat végigkísérték nemcsak a parton, de a tengerben is. A szél és eső szinte csipkeszerű képződményeket alakított rajtuk, mintha cseppkövek lennének. Merész sziklamászók biztosítókötéllel kerestek fogást a meredek sziklák hasadékaiban. A Phra Nang barlang névadója az egyik legenda szerint egy indiai hercegnő, aki egy hajótörés során belefulladt a tengerbe, és szellemként él a barlangban. Nekem jobban tetszik a másik verzió, miszerint Pranang férje halász volt, aki egy napon nem tért haza a halászatból. Attól kezdve felesége a barlangba költözött, és évekig várta szeretett férje visszatértét. Miután ez nem történt meg, bánatában levetette magát egy szikláról a tengerbe, és az ő szelleme él itt, az igaz szerelem szimbólumaként. Ezzel a történettel búcsúztunk az Andamán tenger megannyi csodájától.

Este még egyszer utoljára ettünk ún. street food-o, azaz utcai ételt, a kedvenc rántott csirkecombot 160 forintért. Az éttermek sem voltak drágák, 800-1000 forintért megkóstolhattuk jellegzetes ételeiket, pl. a pad thait, nagyon finom egytálételt pirított tésztával, zöldségekkel, rengeteg fűszerrel, zöld citrommal, mogyoróval, amelyhez csirkét, marhát, vagy rákot kérhettünk. A leveseik közül a kókusztejes csirkeleves ízlett legjobban. Ettünk banános palacsintát, mangós rizst, thai módra előttünk készített fagyit, és szintén utcai árusoktól vettük a tisztított ananászt, pomelot, mangot, sárkánygyümölcsöt. Kenyerük nincs, mivel búzát nem, csak rizst termesztenek, ezért kenyér helyett is rizst esznek. Kést sehol nem adnak az éttermekben, mert szúróeszköz.

Másnap a Lion Air visszarepített bennünket Bangkokba. A szállodánk recepcióján olyan üdvrivalgással üdvözöltek bennünket, mint valami családtagokat. Szélesre tárták előttünk az ajtót, már csak a piros szőnyeg hiányzott.  Egyébként mindvégig csak kedvességet, türelmet és tiszteletet kaptunk a fiataloktól is.

Mivel másfél napunk volt a hazaútig, próbáltuk az időt kihasználni. Így jutottunk el a már általam felfedezett, de a bicikliző király miatt korábban lezárt Aranyhegy templomhoz, amihez kényelmes lépcsők vezettek dzsungelszerű buja környezetben, szentélyekkel tűzdelve és kellemes hideg vízpermet kíséretében. Gyanítom, hogy ezt az üdítő fogadtatást a király pár nappal korábbi látogatása okán élvezhettük, és nem a mi kedvünkre létesítették a párásító csőrendszert. Köszönjük X. Ráma!!!

Másnap taxival, majd ingyenes hajóval meglátogattuk a Chayo Praya partjára épült, és egy hónapja átadott IKONSIAM bevásárlóközpontot, ami vélhetőleg egyedülálló a világon. Megtestesíti mindazon  jellegzetességeket, amit Thaiföldön megtapasztalhattunk az úszópiactól a meseszerű építkezésig, a street food választékig, a tuk-tukig, kivéve a bádogházak nyomorát.

Örülök, hogy két hét alatt bepillantást nyertünk ennek az egzotikus ázsiai országnak az életébe, ami tényleg egy más világ számunkra. Nagy kaland volt. Mégis amikor repülőnk a budapesti fehér táj fölött landolt, jó érzés volt hazatérni az igazi télbe, a mi világunkba, amit soha nem cserélnék másikra.

https://www.youtube.com/watch?v=id-MoNepACU&feature=share&fbclid=IwAR07C_qhr0Tm0Ec2NuX-W7j4TfjrL9fVSBV55HxE0OALuqoRIATvA7wlgsY

                                                                                                                                                                 Saját felvételek

       Annaróza