Valaki útravált...  

Forrás : Pixabay

Az alcím megválasztása költő óriásunk, Ady Endre egyik versének tudható, aki szerelmétől, Lédától búcsúzik, kinek közelsége életének egy küzdelmekkel teli szakaszán jelentette számára a költővé válás kibontakozását. A gyönyörű vers címe: Valaki útravált belőlünk.

Hasonló élethelyzeteket sokan átélünk, főleg az idős társaim, kik lépten-nyomon valakit elbocsájtunk, ki közülünk hosszú, ismeretlen útra távozik. Ez az út mindenki által ismeretlen, határtalan, a végtelenbe vezet. Most, a halottak napja alkalmából egyre többet gondolunk az „örök élet” részeseire, kik köztünk éltek, ma is bennünk élnek, voltjukat elfelejteni lehetetlen.

Midőn az emlékezés virágait szeretteink sírhalmára helyezzük, gondolataink, emlékképeink élénken idézik fel egykori cselekedeteiket, lépteiket, mondataikat, egész valójukat, talán még azt is hallani véljük, hogy az eltávozott mit felelne bizonyos kérdéseinkre, csupán gondolataink magyarázataként. A lelki közelség ilyenkor a legszorosabb élő és holt között.

Egyre növekszik azoknak száma, kikkel együtt nem is olyan rég közös cél érdekében fáradoztunk, legyen az rokon, barát, sorstárs, vagy egészen közeli hozzánk tartozó. Hirtelen örök útra-váltan, hatalmas űrt hagynak maguk után.

Bár tudjuk, hogy az emberi élet véges, egyszer mi magunk is átlépjük azt a földi határt, ami a végtelenbe torkoll. Utána meg kell találjuk azt a békés helyet, azt a súlytalan, szenvedésmentes égi világot, ahonnan többé nem lehetséges útra-váltanunk.

Addig is, bizonyítsuk utódaink számára, hogy földi életünk nem volt hiábavaló, és higgyük, hogy van a nagy Végtelen, s benne az Örök-élet!

    Zsazsa