A történelem ismétlődik

Hat unokás nagymamaként sok kedves, gyakran megható eseményben van részem a gyerekek részéről. A legutóbbi két héttel ezelőtt történt. Az idősebb lányunk születésnapja hétfői napra esett. Reggel a két nagyobb unokám (17 és 11 évesek) szédülésre és erős fejfájásra panaszkodott: anyukájuk, Julika, furcsállta a teljesen egyforma tüneteket, de természetesen otthon maradhattak. Napközben többször hívta őket telefonon, de sohasem vették fel.

Ideges volt, délután hamarabb elment a munkahelyéről, elhozta a legkisebbet az óvodából és hazaérve már kintről kiabálta, hogy akkor mehetnek is azonnal az orvoshoz. Luca és Ákos kérte, hogy csak egy pillanatra menjen be, mert szeretnének mutatni valamit. Julika belépett, és ott állt a két gyerek egy maguk sütötte gyertyás torta előtt. A gyertyák égtek, és még ajándék is volt a torta mellett. A kis zsebpénzükön bevonatoztak Budapestre (Veresegyházon laknak, ezért nem tudták az otthoni telefont felvenni), és vettek egy aranyos hátizsákot az anyukájuknak.

Természetesen a betegség „megszűnt”. Julikánk megkönnyezte a meglepetést, és eszébe jutott, hogy a két gyerek mennyit pusmogott a legnagyobb egyetértésben a korábbi napokban, pedig inkább veszekedni szoktak. Még arra is volt gondjuk, hogy az apukájukat hazahívják – így készülhettek a fényképek. A harmadik unokánk piros szíveket rajzolt az anyukájának – vagyis mindannyian együtt ünnepelhettek.

A legmeghatóbb dolog az egészben, hogy visszaemlékezve az én egyik, 40 feletti születésnapomra majdnem ugyanez történt. A két kislányunk éjszaka lelopódzott a konyhába, és meglepetés tortát sütöttek nekem reggelre. Ők is hasonló korúak voltak. Úgy látszik a jó dolgok tényleg ismétlődnek.

    Magdaléna