Megtervezhető? 

Mérjük fel a lehetőségeinket, amíg döntésképesek vagyunk!

Sorozatunkban bloggereink elmondják információjukat, véleményüket a témában. Elsőként Lujza írását olvashatjuk.

Idősnek lenni jó: élvezhetjük, hogy végre jobban ráérünk mindenre, most már magunkkal is törődhetünk, több időt tölthetünk a szabadban stb – de mindannyian tudjuk: ez nem lesz mindig így. Érdemes elképzelni, megtervezni azt a – remélhetőleg minél távolabbi – jövőt, amikor már nem leszünk ítélő-, cselekvőképességünk birtokában, vagyis nem tudjuk ellátni magunkat. Ezt sajnos azoknak is át kell gondolniuk, akik mellett – még – van társ, mert a statisztika szerint a nők élnek tovább, ám a valóságban bizony előfordul, hogy éppen a férj marad egyedül.

Ha van gyerekünk, akkor alapvető, hogy semmiképpen nem akarunk a felnőtt, családos gyerek terhére lenni. De akár így, akár úgy, mindenképpen igyekszünk feltárni azokat a lehetőségeket, amikkel mentesíthetjük őket a napi apróságokkal, háztartással, lakással/házzal való bajlódástól, feltéve, hogy ezeket meg is tudjuk fizetni.

Van, aki minél tovább szeretne a megszokott környezetben maradni. Ehhez kezdetben elég lehet a házi segítségnyújtás, ami – elvileg – minden településen igényelhető az önkormányzattól, csekély térítési díj ellenében. A napi bevásárlás, a gyógyszerek felíratása és kiváltása, akár még kisebb háztartási munkák is megoldódhatnak így. Ebéd házhoz-szállítást számtalan cégtől rendelhetünk nagyobb városokban. A nagybevásárlást és a nem receptköteles gyógyszereket is házhoz szállíttathatjuk, és ha mindehhez egy takarítónőt is sikerül találni, akkor még jó darabig elfuthat a szekér.

Mire aztán naponta több órás gondozásra szorulunk, addigra meg kell gondolni: keressünk-e magánápolót, avagy vonuljunk-e be egy idősotthonba. Mindkét esetben alapos előmunkálatokra van szükség.

A bentlakásos magánápolók piacát friss nyugdíjas erdélyi és kárpátaljai hölgyek uralják. A telefonszámaik szájról szájra terjednek, az összes ismerőst végig kell kérdezni, mire kiderül, hogy valaki tud valakit ajánlani. A hölgyek párokat alakítottak, a párok tagjai 3-4 hetente váltják egymást, a „váltót” az erre szakosodott ingajárat hozza-viszi. A teljes ellátásért, takarításért, bevásárlásért, főzésért, mosásért és gondozásért: fürdetésért, öltöztetésért, sőt szükség esetén kísérésért igen borsos havi díjat és költségtérítést kell fizetni. (Könnyen legálissá tehetjük ezt, ha a magánápoló igényel magyar adó- és TAJ-kártyát, a NAV-nak pedig – havi 1000 Ft kifizetésével - bejelentjük a magánápolót, akinek sem adót nem kell fizetnie, sem pedig adóbevallást nem kell készítenie).

Az idősotthonok állami, egyházi és magánfenntartásúak. Érdemes jó előre fölkeresni több otthont, mert a helyszíni tájékozódást nem helyettesítheti semmi.  A legtöbb otthonban - megbeszélt időpontban - szívesen fogadják az érdeklődőt. Az állami otthonokban alacsonyabb a belépési díj, de hosszú a várólista, különösen, ha magasabb szintű ellátást kívánunk, pl. saját szobát, ami nagyon ritka. Váltakozó színvonalúak az egyházi otthonok is, a magánotthonokban viszont több millió forintra rúgnak a belépési díjak.

Az egyszeri belépési díjon felül pedig mindenütt havi térítési díjat kell fizetni, amit általában a nyugdíj százalékában állapítanak meg. Az étkezést, takarítást, mosást minden idősotthon nyújtja, de hüvelykujjszabályként azt mondhatjuk, hogy minél magasabb a belépési díj, annál többféle szolgáltatás érhető el. Az orvosi ellátás a különféle otthonokban a hetenként egy-két órára elérhető belgyógyászattól egészen a rendszeres szakorvosi felügyeletig, 24 órás ápolószemélyzetig terjed. Van olyan idősotthon, ahol gyógytornász és uszoda is van. Helyben közösségi programokat, szórakoztató műsorokat szerveznek, a jobban mozgó időseknek színházlátogatásokat, kirándulásokat. Az idősotthonban új barátokra is lelhetünk.

Az is valószínű, hogy az idős emberek közül nagyon sokan, akik se a házi gondozást, se az idősotthont nem engedhetik meg maguknak anyagilag, számítanak a családtagjaik, a gyerekeik, akár az unokáik segítségére abban az élethelyzetben, amikor már teljes mértékben másokra vannak utalva. A családot tehát érdemes kellő időben tájékoztatni, megbeszélni velük a lehetőségeket.

                                                             Képek forrása: pxfuel

   Lujza