Forrás: Piqsels

Most már csak élvezem, ami még hátravan

A kis falu legrégebben született lakója immár kilencvenhét tavaszt hagyott a háta mögött.

Ma már igazán élheti világát. Megteheti. Nem dolgozik. Egész életén át dolgozott eleget- mondja, ráadásul annyiféle mesterségben. Volt  szakács és ápoló, épített hidat és nagy házakat, nem beszélve a háborúban betöltött feladatairól, valamint a tenger- és óceánjáró hajókon végzett munkáiról.

Nem ismerte az unalmat. Kilencven évesen mondta ki először, hogy „elég”. - Most már élvezem azt az életet, ami még hátravan. Pipálok, mint Ladányi!

Felesége rég örök álmát alussza a falu kis temetőjében, reá várva. Szerető család veszi körül. Fia Pál, egészségi gondokkal küzd, így unokájánál az ifjabb Pálnál van saját „rezidenciája”, ami egy szoba, mellette fürdőszoba. A konyhában mindig kikészített étel várja, még akkor is, amikor a háziakat elszólítja otthonukból a munka. Ők ezt nem kényszerből teszik, vagy valamelyes anyagi célzattól vezérelve, csupán szívből indíttatva, sőt még büszkék is nagyapjukra.

És még egy Pállal, a kis Palkóval zárul a Palik listája. Falun ez törvény, az apák nevének használata. A dédpapa Pali bácsi, a „pipás” megnevezést nem csak örökös társának, pipájának köszönheti, hanem  megkülönböztetés végett is kapta ezt a nevet.

Az estébe nyúló órák mindig a szomszéd udvarán találják pipás Pali bácsit, ahol a hétéves Pistike mindig eléje siet hallva a csoszogó lépteket, valamint a harmadik lábat helyettesítő bot kopogását. Szélesre tárja ajtajukat és várja, amint Pali bácsi elfoglalja a kikészített karosszékét, mint király a trónját. Helyét elfoglalva első mozzanat, hogy előkotorja zsebéből pipáját, meggyújtja és akkorát szippant vele, hogy az utána kiáramló füst-karikák olyan csodásan emelkednek a magasba, hogy azokat látni kell. A következő szippantás talán még szebb alakzatokat formál, amit a kis Pistike soha el nem mulasztana megcsodálni. A füstkarikák nyomán előbukkannak a kalandos történetek, melyeket már a ház népe is figyelemmel kísér.

Forrás: Wikimedia commons

Az asztalra előteremtődik némi rágcsálni való, néha egy kis vörösbor, nyomtatékul az emlékeknek, valamint biztosítékként a jó alváshoz.

Ez alkalommal nem a háborús élmények kerülnek előtérbe, hanem a hajókon szerzett kalandos történetek. A hollandiai partoktól indulva Németország, majd Dánia szigeteit érintve, Anglia, Skócia, Norvégia határaitól az Északi tengeren, valamint a Balti tengeren hajózva egészen Grönland szigetéig tartott egyik útjuk. Nagyon sok emberrel találkoztak, kiknek nyelvét nem ismerhették és mégis sikerült egymást megérteniük - magyarázza hallgatóinak.

Pipás Pali bácsi csodálatos képekkel írja le a szigetvilág szépségét, a gyönyörű parti sziklákat, öblöket, a növényzetet, sőt még az állatvilág is szerepet kap szavai nyomán.

A kis Pisti kíváncsi gyermek lévén kérdéseivel gyakran megszakítja a mesélőt, mint ez alkalommal is. - Pali bácsi, kalózokkal soha nem találkoztatok a tengereken?

-Már hogy ne találkoztunk volna, feleli Pali bácsi,- még a félszemű is köztük volt. Szerencsére a mi hajóskapitányunk mindenre felkészülve idejében elhárította mindannyiszor ezeket a támadásokat. Képzeld magyar volt a hajóskapitány, Istvánnak hívták. A hajó fedélzetén tartalékolt egy kis ágyút, hasonlót a Gábor Áron rézágyújához, ami ha egyszer megszólalt, nemcsak a hangja volt fülsiketítő, hanem a tüze és a ködösítő füstje is, ami alatt mi sebességre kapcsolva messze jutottunk a haramiáktól.

-Pali bácsi soha nem félt? –kérdezi újra a kis kíváncsi.

-Tudod Pistikém, fiatalon az ember mindig bátor, így én sem féltem még a háború ütközeteiben sem. Hittem, hogy odafentről vigyáznak reám. Ez igaz volt, bizonyíték, hogy ma is itt vagyok!

Folytatódott még a kérdés-felelet hosszú ideig, amíg a Nap teljesen lebukva az ég pereméről átadta helyét a Holdnak. A tehenek, malackák, szárnyasok esti szállásukra érve megpihentek. A gólyák fészkükben elkelepelték esti imájukat, a megerősödött szárnyú fecskék is fészkükre találtak, a békák koncertje is halkabbá vált.

A pipa kialudt Pali bácsi kezében,  búcsúzott a háziaktól, mondván: - No fiaim, itt az idő, mi is tegyük el magunkat holnapra! Jó éjt nektek!

Pisti hazáig kísérte vendégüket, ami csupán a szemközti kapuig tartott. Lefekvés előtt még felhörpintette pöttyös csészéjében pompázó friss tejecskéjét és jelentette szüleinek:

-Én is elteszem magam holnapra, ahogy azt pipás Pali bácsi mondta.

    Zsazsa