A szegedi nagyárvíz 141. évfordulójára
Március 12-én éjjel Szegeden megkondulnak a harangok
"Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot! "
Hogy miért idézek Petőfi Sándornak „A Tisza” című verséből? Egyszerű a magyarázat: március 12-én van a szegedi nagyárvíz 141. évfordulója. Ezen a napon éjjel megkondulnak a harangok Szegeden, emlékeztetve arra, hogy 1879. március 12-én éjjel 2 órakor elöntötte a folyó a várost.
Mikszáth Kálmán ezen a szörnyű, viharos éjszakán Szegeden tartózkodott a Széchenyi téren lévő Zsótér-házban, mintegy kétezer, a veszély elől menekülő emberrel együtt. Álljon itt tőle egy idézet: "A hajnal nem találta meg többé Szegedet..., csak a romjait, amint azok apránként egy piszkos tenger iszapjává válnak." Érdemes elolvasni írását, ahol rendkívül részletesen leírja az árvíz és Szeged állapotát ezekben az időkben. (Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok I.) A Wikipédia adatai szerint 36.200 holdnyi terület került víz alá, 5.458 ház összeomlott, 151 ember meghalt, és mintegy 60.000 ember vált hajléktalanná.
1879. március 17-én maga Ferenc József császár és király érkezik Szegedre, csónakon és a töltésen megtekinti az iszonyú pusztulást. Ekkor hangzik el tőle ez a mondás: "Szeged szebb lesz, mint valaha"! Érkeznek az adományok a világ minden tájáról, legtöbbet Ausztria segített, de Németország, Franciaország, Oroszország, Románia is, és még hosszan sorolhatnánk, honnan jött anyagi segítség: az amerikai és afrikai földrészről, Indiából, Kínából, összesen 35 országból, ebből 18 európai ország. Hálából Szeged az árvíz után kialakított nagyobbik körutat a segítséget nyújtó fővárosokról nevezte el: Bécsi-, Moszkvai-, Londoni-, Párizsi-, Berlini-, Brüsszeli-, Római-, Temesvári-körútnak. Az újjáépítés során 4 év alatt, 1880–1883 között sikerült végrehajtani a rendkívüli feladatot, melyet Tisza Lajos királyi biztos vezetett Lechner Lajos tervei alapján. A legfontosabb feladat a város feltöltése és a töltésrendszer kiépítése volt. A város szintje mintegy másfél méterrel megemelkedett. Kialakult Szeged körutas-sugaras szerkezete és a szebbnél-szebb "paloták" építésével egy eklektikus stílusú, nagyon szép város született.
Milyen a sors! A városnak el kellett pusztulnia, hogy egy szebb, megújult város épülhessen a helyén.
1970. évet írtunk, megint árvízi katasztrófa fenyegetett. "Szegeden kialakult a 961 cm-es, 2006-ig a legmagasabb vízállás. Ha kivetítenénk ezt a magasságot, ez a Széchenyi téren, Vásárhelyi Pál szobránál, több mint másfél méter volna a tér szintje felett... 1970. július 4-én 49 napi, éjszakákat és nappalokat igénybe vevő védekezés hozta meg a sikert. Szeged is, az Alsó-Tisza vidék is megmenekült, s ez - amint az árvízi emlékmű egyik oszlopán is olvasható, a szegediek, a vízügyi szolgálat és a katonák hősi helytállásának, összefogásának egyaránt köszönhető" – az idézet Vágás István mérnöktől, a műszaki tudományok doktorától származik.
Azon a nyáron az NDK-ban voltam, épp Szász-Svájc szép vidékén kirándultunk barátnőmmel és betértünk Königstein kis templomába, ahol istentisztelet zajlott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a tisztelendő úr kéri a híveket, imádkozzanak Szegedért, a magyar városért, ahol emberfeletti erővel küzdenek az árvízveszély ellen. A templomból kifele jövet meghatottan mondtunk köszönetet, mint szegediek.
Eljött a 2006-os év, újabb nagy árhullám fenyegette a várost. A Tisza Szegednél 1009 cm-es tetőzéssel csúcsot döntött. Emlékszem, álltunk fent a partfalnál és a kezünk beleért a vízbe. Szemben az újszegedi oldalon az ártéri fák koronái vízben álltak. Félelmetes látvány volt, reménykedtünk, hogy nem történik Szegeddel újabb katasztrófa. Végül 2015-ben elkészült a mobilgát, amely 1130 cm-es szintig nyújt védelmet, ha veszély van 950 cm-es vízszintnél 5-8 óra alatt felszerelhető.
2019-ben a nagyárvíz 140 éves évfordulójának tiszteletére fáklyás felvonulással emlékeztünk a tragédiára, az áldozatokra és a város újjáépülésére.
Az elmúlt nyáron fiatal ismerőseink, akik az ország más részéről jöttek, dicsérték a várost, a szebbnél-szebb épületeket. Megkérdeztem, tudják-e miért épültek ezek a paloták. Néztek rám csodálkozva, és akkor meséltem a nagyárvízről, ami elmosta Szegedet. Hát ezért is szól a harang március 12-én éjjel. A szegediek jól ismerik a haragvó és a szelíd Tiszát is, amit Petőfi olyan szépen megírt.
A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
Sári
Fodor Anna 2020.03.18. 10:46:32
Cecilia 2020.03.19. 11:08:00