Hasznos tudnivalók a méltatlanul mellőzött búzadaráról

Olasz barátnőim gyakran készítenek grízből (búzadarából) „római galuskát”.  A neve olaszul „gnocchi alla romana” (ejtsd: nyokki állá románá). Rómából, ill. környékéről származik, gyorsan elkészíthető, könnyű, mégis laktató étel. Előnye még, hogy az elkészítéséhez a hűtőben található - és kallódó -, különböző sajtdarabkákat is felhasználhatjuk.

Hozzávalók:

fél liter tej

12 dkg gríz (búzadara)

1 tojás sárgája

5 dkg reszelt félkemény sajt

3-5 dkg reszelt füstölt sajt (a sütőedénybe rakott galuskák tetejére szórva)

5 dkg vaj + az edény kikenéséhez használt zsiradék

só

egy csipet reszelt szerecsendió (el is maradhat)

Elkészítése:

Felforraljuk a tejet, egy mogyorónyi vajat adunk hozzá, majd a sót és a szerecsendiót is. Állandó keverés mellett (ajánlott kis habverőt használni) apránként beleszórjuk a grízt és kis lángon kb. 2-3 percig főzzük. A kellő sűrűség elérése után levesszük a tűzről és hozzáadjuk a tojás sárgáját, fakanállal elkeverjük, majd beleszórjuk az 5 dkg reszelt sajtot és a maradék vajat is, jól összedolgozzuk. Még melegen kiszedjük az edényből egy lapos tányérra vagy deszkára, ha már kissé kihűlt, vizes kézzel kb. 4-5 cm átmérőjű hengereket formálunk belőle és 15 percre félretesszük.

Kivajazunk egy tűzálló tálat vagy kisebb tepsit, a gríz-hengereket vizes késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágjuk és félig egymásra téve sorban a tepsibe rakjuk. Megszórjuk reszelt sajttal (ha van füstölt sajt vagy érett juhsajt, még finomabb) és 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük.

Az eredeti recept szerint sütés közben meglocsolhatjuk olvasztott vajjal, én viszont, magyaros változatként, tejföllel tálaltam. Jól illene hozzá friss zöldfűszerekkel, metélőhagymával, vagy akár friss, zúzott fokhagymával kikevert tejföl vagy sajtkrém is. Sokféle salátával, savanyúsággal tálalhatjuk. Minden család ízlése szerint variálható ez a bevált recept.

Ha egyszerre dupla mennyiséget készítünk, másnap újra melegíthető, vagy akár lefagyasztható.

Grízgaluska

Mindig jóízű volt nagymamám húslevese, vagy bármilyen zöldséglevese habkönnyű grízgaluskával. Fiatal, kezdő háziasszony koromban én is nagy lendülettel álltam neki, hogy ezt az egyszerű levesbetétet elkészítsem. Csakhogy… az enyém nem lett olyan laza, finom, hanem kemény maradt a közepe, még ha hosszú ideig főztem is. Szerencsére meg tudtam kérdezni a „titkot” a nagy tudású, tapasztalt háziasszonytól, Manci nénitől,  és most szívesen közreadom.

A grízgaluska akkor lesz könnyű, laza, ha legalább fél, de inkább 1 órával a levesbe főzés előtt elkészítjük. Egy leveses tányérban 1 egész tojást felverünk egy késhegynyi sóval, egy teáskanálnyi zsiradékot adunk hozzá (lehet olaj, vagy kiskanálnyi kacsazsír, tyúkzsír), majd hozzáadjuk a grízt, óvatosan adagolva és folytonos keverés mellett piskótatészta sűrűségűre verjük. (Szinte hallom a sóhajt: és pontosan mennyi gríz legyen? Ki kell próbálni, hiszen minden tojás mérete, a fehérje mennyisége is, más és más. Ne legyen folyós, inkább lágy, krémszerű legyen.) Apróra vágott petrezselymet is keverhetünk bele.

Ezután tegyük félre, hadd pihenjen, hogy a búzadara szemek megduzzadjanak. A kiskanalat mártsuk a forró levesbe és azzal szaggassuk a galuskákat, - szépen sorban haladva - a közben már megdermedt anyagból.

Nekem ez a recept vált be. Vannak, akik egy kis sütőport kevernek a száraz grízhez és úgy keverik ki a galuskát – sokféle módon lehet jól elkészíteni.

Forrás: wikipedia

Hasznos tudnivalók a méltatlanul mellőzött grízről

Az éléskamra vagy a szekrény polcain szépen sorakoznak egymás mellett a tartós élelmiszerek: liszt, cukor, rizs, kávé, tea, és valahol oldalt vagy hátul  szerényen meglapul a búzadarás doboz/zacskó is. Csak néha kerül elő, ritkán használjuk, míg a többit gyakran fogyasztjuk, cseréljük. Előfordul, hogy megmolyosodik vagy ’fonalas’ lesz – így már használhatatlan. Pedig egy kis odafigyeléssel meg tudnánk óvni és jóízű ételeket is készíthetnénk belőle. Nehéz időkben különösen megbecsült alapanyag.

A búzadara durvára őrölt gabona, jól illik a napi étrendbe, hiszen sok fontos vitamint (A, B1, B2) és ásványi anyagokat is tartalmaz (magnéziumot, kalciumot, cinket). Magas rosttartalma miatt könnyen emészthető, erősíti az immunrendszert, az idegeket. Reggelire, ebédre vagy vacsorára egyaránt fogyasztható.

Néhány tipp: a frissen vásárolt búzadarát, dupla műanyag zacskóba zárva tegyük néhány napra a fagyasztóba. Ha az őrlés során került is bele molypete vagy más, kéretlen ’lakó’, a tartós hidegben elpusztul. Érdemes a gríz számára is egy jól záródó edényt, pl. csavaros fedővel ellátott, széles szájú üveget vagy fém dobozt rendszeresíteni és abban tárolni, időnként átszitálni.

csokirémes darafelfújt

Gyermekkorunk kedvelt, gyors étele volt a tejbegríz, fahéjjal, vagy kakaóval. Kedveltük a grízes tésztát finom lekvárral, a ’smarnit’, amit a szakácskönyvek császármorzsa néven emlegetnek. A túrógombócnak is elmaradhatatlan kelléke a búzadara. Kedves barátnőm csokikrémes darafelfújtja pedig a legfinomabbak közé tartozik!

     Fodor Anna