Szirnyiki és cseresznyefa virágzás

Valamilyen rejtélyes oknál fogva a mi családunkban – de talán másoknál is – több születésnap esik egymás közelébe a naptárban. Mivel az egyik ilyen időszakunk éppen március végétől április végéig tartott, az idén a félig-meddig önkéntes karantén beálltával a tipikus gondokon kívül még a születésnapok ünneplésének nem lebecsülendő gondját is meg kellett oldani.

Egyáltalán hogyan lehet ünnepelni a karanténban? Hát evéssel! Mire én ezt végig gondoltam volna, a férjem már cselekedett is: sikerült találnia az interneten olyan éttermet, ami az egyetemi évei kevés kellemes emlékeinek egyikét, ukrán kaját kínál házhoz-szállítással. Két főételt és két salátát rendeltünk az én kedvencemmel, igazi, nagyon fekete kenyérrel, és – torta helyett – orosz, mini túrós palacsintákat (szirnyikit). A finomságokat majdnem egy hétig ettük.

szirnyiki

Nem tartozik a családunkhoz, de a barátnőim közül talán a legrégibb az, akinek április elején van a születésnapja. Ő a város másik felében a saját karanténjában volt. Jó megoldásnak gondoltam a macis születésnapi képeslap küldését egy internetes alkalmazásból, a barátnőm örült is neki.

Sokezer kilométerre élő sógornőm születésnapja következett. Kapóra jött, hogy a kertünkben április elején kivirágzott a kedvencem, a sakura, vagyis a japán díszcseresznye-fa. (Az egyik évben elmentem az ELTE Füvészkertjébe is, a rózsaszín virágú sakura fasort megnézegetni. Itt egyébként japán módra sakura virágnézegető pikniket is rendeznek minden évben – kivéve persze az idén. Érdemes figyelni a híreit, mert másutt nem látható, különleges virágok nyílásának lehetünk itt tanúi.)

Virágzik az amazónászi óriás tündérrózsa a Füvészkertben

Szóval ráérő időmben napokon keresztül fényképezgettem a fát a kertünkben mindenféle napszakban, jobbról, balról, végül kiválasztottam a legjobb képet és megosztottam a sógornőmmel az interneten. 

Ez a küldemény is jól sikerült, a sógornőm azt írta válaszul, hogy a rózsaszín a kedvenc színe, és hogy sokféleképpen ünnepelte már a születésnapját, de karanténban még soha. Persze beszélgettünk skype-on is.

Saját, április végi születésnapomat – gondos tervezéssel – abból a szempontból közelítettem meg, hogy mi is az az étel, amit szeretek, de biztosan nem fogok megfőzni? Így jutottam el a hidegtál internetes rendeléséhez. A kevéssé egészséges, de ellenállhatatlanul finom ételekből egy napig ettünk, a rengeteg maradékot lefagyasztottuk későbbre. A vajkrémes tortákat nem nagyon szeretem, inkább csokis desszerttel leptem meg magunkat, amit a szokásos heti élelmiszer-szállítmánnyal együtt rendeltem, születésnapi ajándéknak pedig kineveztem a karantén elején vásárolt négy új könyvemet, úgyse olvastam még el őket.

A sógornőm meg a testvérem e-mail-ben köszöntöttek fel, a csatolmány egy rózsaszín virágú japán cseresznyefa fotója volt a kertjükből, nem is értem, miért. 

A sakura fák fényképei és a könyvek saját felvételeink, a többi kép a Wikimedia Commons-ról való.

Lujza