Növények ablakpárkányon, gangon, lakásban

A virágok iránti szeretetet a szülői házból hoztam magammal. Vidéki kertes házban éltünk, sok növény között. Apukám gondozta a  gyümölcsfákat és a terebélyes szőlőültetvényt, anyukám pedig a veteményest és a virágoskertet, ami a szíve csücske volt. Kora tavasztól késő őszig pompáztak benne a legkülönfélébb virágok. Az ablakokban álló ládákban muskátlik és begóniák virítottak, bent a lakásban pedig szobanövények zöldelltek az éjjeliszekrényeken, polcokon, virágállványokon. Mi gyerekek is segítettünk a locsolásban, a kapálásban, gazolásban, ültetésben, s a 22 évig tartó természetközeli állapot során (amíg férjhez nem mentem és el nem kerültem otthonról) belém ivódott a növények iránti vonzódás.

Forrás: Fortepan, Lencse Zoltán

Jelenlegi lakásomban tíz éve élek. A pesti belváros kőrengetegében lakom, egy körfolyosós társasházban. Erkélyem sincs, kertről nem is szólva. A növényekről azonban nem mondok le,  itt is sikerült egy kis zöld környezetet varázsolni magam köré. A szobáim ablakai az utcára néznek, délutáni napfényt kapnak. Evidens volt számomra, hogy két ládát helyeztessek el a külső párkányokra, amelyekben a szezontól függően hol kora tavaszi primulák, hol a nyári hőséggel dacoló muskátlik, hol pedig hidegtűrő árvácskák nyílnak. Pár évvel ezelőtt olyan enyhe volt az ősz és a tél eleje,  hogy   egy muskátlibokor még decemberben is teljes virágzatában ékeskedett odakint. Az idén pedig az árvácskáim teleltek át a kinti ládákban és egész télen hozták a virágaikat.

Jácintok kinn, hibiszkusz benn

Ilyenkor, télvíz idején, a  benti ablakpárkányokat zsúfolásig megtöltik a cserepes növényeim. Ha kellő figyelmet kapnak, akkor egész szezonban nyílnak a fokföldi ibolyák (az öntözésükkel csínján kell bánni), és a hibiszkusz is gyönyörű tölcsérekkel mond köszönetet a gondoskodásért. Van jó pár, Hollandiából származó amarilliszem, amelyek közül egy vagy kettő minden évben kihajt – néha duplán is, négy-négy virágot hozva. Néhány éve egy fehér színű gyönyörűség úgy megindult, hogy azt hittem, lehagy a növésben, de aztán megállapodott a derekam magasságában.

             A derekamig érő amarillisz

Az idén is kidugta már a fejét az egyik, de elég lassan szánja rá magát a virágzásra, és most még csak találgatni tudom, milyen színű lesz. Néha megsimogatom és biztatom, hogy csak rajta, nőjön bátran. A virágok, mint tudjuk, élőlények. Érzik és meghálálják a gondoskodást. Anyukám is beszélgetett a növényeivel, én is szoktam. Azt vettem észre, hogy a huzamos távollétemet megsínylik. Ha elutazom, meg szoktam kérni a szomszédjaimat, hogy locsolják őket. Meg is teszik, ám mégsem úgy fejlődnek ilyenkor a virágaim, mint amikor én gondozom őket. Hiányolnak, búslakodnak utánam. Én legalábbis így gondolom.

         Kaktuszom virágrügy koronával

Egy szem kaktuszom  ilyenkor, tavasz felé hajtja ki a virágrügyeit és ejt mindig bámulatba a kis koronájával. Van viszont egy szabotőröm is. Már többször írtam, hogy az életem nagyobb részét külföldön töltöttem, csak egy évtizede költöztem haza Magyarországra.   Magammal hoztam néhány szobanövényemet is, amelyek azonban nem szerették meg az itteni környezetet.

Amarilliszeim

Legtöbbjük elpusztult egy idő után, és a túlélők sem igazán akklimatizálódtak. Az amazonliliom, amely a korábbi otthonomban csodás virágokat hozott, itt nem hajlandó megmoccanni. Leveleket hajt ugyan, de a tíz év alatt egyetlen egyszer sem virágzott ki.

Az orchideát nagyon szeretem, de nem sok szerencsém van vele. Egy időben rendszeresen ellepték a kártevők (másokat is, de ez különösen megsínylette). Most úgy tűnik, sikerült megszabadulnom a pajzstetvektől, de csak ritkán kegyeskedik virágot hajtani, abból is keveset.

    Vitorlavirágom

Ha beköszönt a jó idő, a benti cserepesek egy része kikerül majd a gangra. A vitorlavirágok már alig várják, mert idebent csak vegetálnak,  azonban ahogy kikerülnek a szabadba, egymás után bontogatják a fehér vitorláikat.

A gang egy külön történet. Körfolyosós udvarunk egyik oldalát  keletről, a másikat nyugatról éri a napsütés, és az ott lakók ki is használják ezt. Többen kihelyeztek itt ládákat, amelyekben szemmel láthatólag jól érzik magukat a muskátlik és egyebek. Könnyű nekik.

Virágládáim a gangon

Abba a sarokba, ahol az én lakásom helyezkedik el, semmikor sem süt be a nap, ugyanis északi fekvésű. Elég sokáig tartott, amíg kikísérleteztem, milyen virágokat telepíthetek ide, amelyeknek nincs szükségük napfényre. Próbálkoztam muskátlival, de azzal kudarcot vallottam. Az árvácskák, pistikék, fuksziák sem szerették a helyet. Végül megtaláltam az ide való, ideális növényt – a begóniát.

 Muskátli télidőben

Ebből is a sárkányszárny-begónia vált be leginkább – olyan buján virágzik és olyan hatalmasra nő, hogy az egész ház csodájára jár. A sok színes, tarka virág  nagyon feldobja az udvarunk hangulatát. Esténként pedig szép látványt nyújtanak a ládákban világító napelemes kerti lámpák.

     Este a gangon

A kinti ládák tartalmát évente megújítom. Próbálkoztam az átteleltetéssel, de nem igazán vált be – elsatnyultak, elnyúltak, nehezen tértek magukhoz utána. Április közepe környékén felkerekedünk  a barátnőmmel és a húgommal, és egy vidéki piacon feltankolunk virágokból. Azt szoktuk mondani, hogy „csak a legszükségesebbeket” vesszük meg.

Virágbeszerzés

Mondanom sem kell, hogy alig férünk be az autóba egy ilyen piacozás után. Mindhárman virágbolondok vagyunk, nem tudunk ellenállni a kísértésnek.  Most még jácintok virítanak a ládáimban és néhány tulipán is előmerészkedett, de már alig várom, hogy elkezdhessem a kertészkedést.

1. kép: Sárkányszárny begóniák

 A fotók saját felvételek

Miranda

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!