Hasznos másfél óra esett ki az életemből
Kapukulcs és mobil nélkül egy lépést se!
Egyik napsütéses délelőtt elindultam ügyintézni, mint teszem ezt máskor is. Ezután betértem a sarki mindenes boltba. Dolgom végeztével házunkba akartam bejutni, otthon izgalmas olvasmányom várt.
Házunk kétemeletes, régi bérház a belváros közepén, a kapun kóddal lehet bejutni. Vagy csak lehetne? A kódtábla teljesen néma, hiába ütögetem a jól beidegződött számsort. Kapukulcsom fent a lakásban cinikusan mosolyog: „Kellett neked megszabadulni a feleslegesnek vélt kulcsaidtól, csak hogy ne húzzák le a táskádat?!”
Nyúlnék a mobilomhoz telefonos segítségért, de természetesen az sincs a táskámban. Murphy törvénye kibabrál velem. Mindez délelőtt 10 órakor történt, délután 4-kor lakógyűlés. Lehet, hogy csak akkor lesz mozgás a házban? Addig üljek a közeli téri buszmegállóban, ahonnan rálátok a házra?
Elkényelmesedett problémamegoldó képességem maradékát elő kell varázsolnom! Természetesen a legkézenfekvőbb megoldáshoz legutoljára jutok el. Addig egy csomó vargabetűt csinálok.
Házunk udvari oldalán mindenütt csukott ajtók, ablakok
Még jó számmemóriámnak köszönhetően tudok legalább 10 vezetékes számot, többek közt a házunkban lakó közös képviselőét. A sarki boltban jól ismernek, állandó vásárlójuk lévén kérem, hogy igénybe vehessem a telefonjukat. Vezetékesük már nincs, de az egyik kedves eladó odaadja a mobilját, ahonnan felhívom a közös képviselő vezetékes telefonját. Természetesen senki nem veszi fel. Lakótársam földmérő mérnök, bizonyára épp méricskél, nagyfiai iskolában vannak.
A másik sarkon lévő vetőmagbolt két utcai üzlethelyiséget bérel raktárnak, melynek ablakai, ajtói az udvarunkra nyílnak. Arra gondolok, hogy elkérem azok kulcsát, mert az udvarunkról már be tudok jutni a lépcsőházunkba. Ez a tervem is dugába dől, mert az ajtókat befalazták, az ablakokon rács van, így védve az értékes készleteiket. A vetőmag most többet ér az aranynál.
Újabb ötlet: az utcánkkal párhuzamos utca egyik házának udvaráról át lehet látni a 8 lakásos házunkra, de csak négy lakás lakott, az enyémmel együtt. Már csak kettőből várható segítség, hisz a fent említett család nem jön szóba.
A szomszéd ház udvara
Bekéredzkedem a szomszéd udvarba, az 5. kapucsengőre jelentkezik egy hölgy. Reményekkel telve lépek az udvarukba, amely a mienkkel ellentétben fás, füves, padokkal ellátott. Ez szép is lenne, ha itt szeretnék pihenni, napozni. Házunk udvar felőli részén minden ablak, és ajtó csukva. Semmi életjel. Leülök az egyik padra, és madárcsicsergést hallgatva, lazítást erőltetve magamra, figyelem, hátha jön egy megmentő. De mitől is kell engem megmenteni? Miért kell mindig arra gondolni, hogy minden percünket hasznossá kell tenni és valamivel foglalkoznunk kell? Elengedem a problémát, és élvezni kezdem az arcomat melengető 20 fokos tavaszi napsütést, a madarak füttykoncertjét.
Az agyamat mégsem tudtam teljesen kiüresíteni, mint azt a meditálók teszik. Félóra lazítás után bevillant egy ötlet. Agykontrollnak is gondolhatnám, talán lementem alfába?
Egyik gyerekkori barátnőm 2 percre lakik innen, tőle újra felhívhatok egy vezetékes számot. Szerencsére otthon volt, és felhívtam unokahúgomat, akinek édesanyja, az én drága nagynéném a szomszédomban lakott haláláig. Most üresen áll a lakása, de mint kiderült, van kapukulcsuk. A férj, János, máris elindult kocsival, hogy beengedjen.
Barátnőm búcsúzáskor adott egy tippet, hogy leheljek a kódtáblára, és töröljem meg, hátha csak piszkos. Hazatérve ezt tettem, és láss csodát, életet leheltem a rakoncátlan kódtáblába.
A kódtábla
Szegény Jánost nem tudtam értesíteni telefon híján, így bevártam a kitárt kapuban, sűrű bocsánatkérések közepette.
Mint utóbb kiderült, a kódtábla a naptól felhevülve is működésképtelenné válhat. Mindenesetre levontam a következtetéseket: kapukulcs és telefon nélkül nem indulok sehova. Régen nem volt mobilunk, de nem is kóddal jutottunk be a házunkba.
Másfél órás kalandom után megkönnyebbülve léptem be lakásom békés komfortjába. Eszembe jutott több millió, napjainkban otthontalanná vált embertársam, akiknek nincs kulcsuk a boldog, nyugodt életükhöz.
A fotók saját felvételek
Annaróza
