Hajósi pincenyitogató hétvége barátokkal
Vidám kirándulás szomorú pillanatokkal
Évente legalább kétszer találkozom egykori óvónő kolleganőimmel, akikkel mindannyian nyugdíjasok vagyunk, így akár nyugdíjas találkozónak is betudhatók az egynapos belföldi kirándulásaink. Az ötletgazda és a főszervező a legaktívabb, legfiatalosabb társunk Zsuzsa, aki mindannyiszor garantálja a jó hangulatot.
Legutóbb a kalocsai térségben fekvő Hajósra kirándultunk egy busznyira növekedett létszámmal. A 11 óvónő mellett ugyanis 20 kedves vendéggel is bővült csapatunk Zsuzsa fiatalabb barátaival.
Az ilyen kirándulások nem maradhatnak az adott helyi látványosságok, érdekességek nélkül, hiszen az érdeklődésünknek, kíváncsiságunknak a korunk, és némelyikünk fizikai hanyatlása sem szab határt. Ha döcögve is, de próbáljuk tartani az iramot, amit energiabomba Zsuzsánk diktál. Lányom mondta viccesen: „Anya, vedd be a csodagyógyszert!”
Csoportunk a hadtörténeti emlékpark előtt
Első technikai megállónk a soltvadkerti cukrászda volt, a kihagyhatatlan fagyijával, vagy más csábító édességével. Ezután a keceli Pintér Művek Hadtörténeti Emlékparkba indultunk. Bárcsak rossz emlék maradt volna az a sok harci eszköz, amely a 2000-ben átadott, és Közép Európa legnagyobb haditechnikai parkjában található: főként szovjet gyártmányú harci repülőgépek, lövegek, szállító járművek, tankok, harckocsik, és a 2005-ben a parkba került „csúcsfegyver”, a 24 m hosszú, interkontinentális ballisztikus rakéta.
Mi, akik a 2. világháború után születtünk, csak a történelemkönyvekből ismertük ezeket a szörnyeket, meg az áldozatok kínjait (a rakéta már korunk pusztító fegyvere). Sajnos napjainkban újra valósággá vált ezek bevetése a békés élet ellen.
A Hadtörténeti Emlékpark előtt a szocreál szobrok
Az Emlékpark bejáratánál szocreál szoborcsoport fogadott bennünket. Elég komikus volt egy égbemeredő rakétaszobor tetején himbálózó lámpácska, mint köztéri világítás.
Betérve a múzeumba, egy beltéri bronz- és gipsz szoboregyüttesben gyönyörködhettünk, mely régebbi korok történelmi szereplőit örökítette meg: pl Sissit, Ferencz Józsefet, Hunyadi Jánost, Garibaldit, Kinizsi Pált, Mátyás királyt, Dózsát és parasztjait.
Mátyás király, Sissi és Ferencz József szobra
Innen léptünk ki a „hadszíntérre”, melynek gyűjteménye Pintér József helyi magánvállalkozó támogatásával jött létre.
Az 1960-as évekig a Budapesti Hadtörténeti Múzeum udvarán őrízték a nagyobb technikai eszközöket. Később az udvar funkciója megváltozott az ott feltárt 13. századi várfal és torony miatt. A hadieszközöknek Pintér József biztosított helyet és anyagi támogatásával 2000-ben Kecelen adták át ezt a 3 hektár területen kiállított kb. 1500 db-os parkot.
Felkapaszkodtam a katonai helikopter létráján
A makettházban sokszáz harci eszköz miniatűr másolata található, pl. hadihajók, repülőgépek, tankok, harci lovasszekerek, és katonák is.
A fegyvermúzeumban pedig kézifegyver-gyűjtemény, benne Kádár János vadászfegyverei láthatók. A falon ránk meredő trófeák, kitömött állatfejek egy része Kádár által elejtett állatoktól származik.
A Szovjetúnió budapesti nagykövetségének ajándéka Kádár János 50. születésnapjára 1962-ben
Nekem leginkább az előcsarnokban kiállított hatalmas sasszobor tetszett kiterjesztett szárnyaival, valamint egy görög harcosnak tűnő bronzszobor. A múzeum parkjában is jó lett volna sétálni, de a szakadó eső megakadályozta. Egy-két kedves részletet sikerült lefotózni.
Következő állomásunk a hajósi barokk kastély volt, ami felüdülést jelentett a nehézfegyverzet ma is célba találó technikája után.
A kastélyt 1740-ben gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtette eredetileg Mária Terézia rezidenciájaként, a királynő tervezett látogatása apropóján. Bár a látogatás elmaradt, az idősek azóta is Mária Terézia kastélynak nevezik. A 20. században gyermekotthonként működött. Egyik, Kalocsán született rokonom nagynénje tanár volt az intézményben.
Agancsok a hajósi kastélyban
A földszinten a Bács-Kiskun megyei vadászok barangolásai a Kárpát medencében az Alpoktól a Kárpátokig című kiállítás látható. Számomra legszebb az agancsaikat összeakasztó szarvasok látványa volt, a teremben hallható szarvasbőgés-hangfelvétel kíséretében. A két lábon ágaskodó medve mancsai közé többen beálltunk egy vicces fotóra.
A kastély 2010-es felújítása igazából a termek falfestéséből, valamint az emelet berendezéséből állt. A kiállított hatalmas festmények elkápráztattak bennünket. Egyik oldalon Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc, a másikon pedig VI. Károly császár és felesége, Erzsébet Krisztina császárné tekint le ránk.
Az eső itt is lehetetlenné tette a szabályosan vágott lombkoronájú fák közti andalgást, így csak egy futó fotóra volt lehetőségem.
Hajósi pincefalu részletek
Kellőképpen megéheztünk, így a borkóstolóval egybekötött ebédre a híres hajósi borházba tartottunk. A tulajdonos Kovács Róbert és a szintén pincetulajdonos, szegedi származású Csiszár János elmondásából megismertük a környék 1300 pincéjének létrejöttét a hajósi szőlőtermesztés és borászat tükrében. Ez a hivatás apáról, fiúra száll, és mindkét férfi lelkesedéssel beszélt múltjukról, jelenükről, a borfajtákról. Ebéd után pedig a pincében folytatódott a kóstolóval egybekötött ismerkedés a borkészítés modern és hagyományos technológiájával. A hatalmas fahordók elejére vésett művészi domborművek még esztétikai örömöt is okoztak.
A pince hagyományos és modern tárolói
Kilépve a barátságos vendégfogadás melegéből a közben felkerekedett széltől dideregve a pincefalu felé tartottunk. Ezt a szombati napot Pincenyitogatás címen hirdették meg a hajósi gazdák, mi inkább Pincecsukogatónak neveztük. Az 1300-ból kb. 20-30 nyitva tartó pincéből félóra fagyoskodás után találtunk egyet, ahova szerencsére betérhettünk melegedni, egyesek hűen kitartva a bor mellett, mások kólázgatva. Én kávéról álmodoztam, de kitörő nevetés fogadta ötletemet. Egy kellemesen eltöltött óra után a buszhoz sietve váratlan találkozás melengette szívünket. Két egykori óvodásunk boros pohárral a kezükben nagy ovációval jöttek velünk szembe. Meglett negyvenesek, Szilvi arca semmit nem változott, Imi kissé megtestesedett, de a facebookról felismertem mosolygós, felnőtt arcát. Mindkét „gyerek” ugyanis facebook-ismerősöm. Nagyon megörültünk egymásnak, és percekre el is felejtettem, hogy majd megfagyok. Ez a találkozás feltette a koronát a kirándulásunkra.
Egykori óvodásaink Klári nénivel és velem
A buszon még folytatódtak a poénok, kacagások, majd egy játékos, félig komoly, félig vicces kvízzel búcsúztunk. A győztes nyereménye egy üveg hajósi bor volt, mert „A bor élesíti az elmét” (angol közmondás magyar használatra).
Első kép: Csoportunk a hajósi borházban a pincetulajdonos, Kovács Róbert ismertetője közben
Annaróza
