Cukorkák az ötvenes években
Medvecukor, krumplicukor, frutti és zizi
A kisiskoláskori cukorkák jutottak eszembe a minap, amikor valami kapcsán a pedellusokról olvastam. Az ötvenes évek végén a mi pedellusunk minden nagyszünetben az iskola földszintjének lépcsőfordulójában ült egy padon és cukorkát árult. Egy nagy fémdobozban tartotta az összeragadt cukorszemeket és úgy emlékszem öt, vagy tíz fillérért árulta darabját.
Az iskolából jövet-menet is vettem néha édességet, betérve Vera boltjába. Ez olyan fűszerüzlet volt, ahol a kenyértől a cipőpasztáig mindenfélét lehetett kapni. Legjobban azokra a nagy, széles szájú cukorkás üvegekre emlékszem, amelyek a pult tetején voltak elhelyezve, hogy ha az ember gyereke belép a boltba, rögtön elkezdjen csorogni a nyála. Szerettem a savanyú cukorkát, abból is legjobban a málnaízűt, de még jobban a négyzet alakú, töltött selyemcukrot. Akár egy darabot is lehetett venni, a súlyra árusítottakból pedig bármilyen kis mennyiséget.
Forrás: Flickr
Nagyapám néha elküldött a boltba egy pakli dohányért, amit aztán pipájába tömködve elfüstölt. A dohányra való pénzt mindig úgy nyomta a kezembe, hogy maradjon pár fillér cukorkára. Az így kapott filléreket költöttem el Vera boltjában. Volt, hogy összegyűjtöttem a nagyapától kapott filléreket, és nem egy-egy szem cukrot vettem, hanem valami drágábbat.
Nagyon szerettem a krumplicukrot. Ez a krumpli-keményítőből készülő édesség nagy, szögletes tömbökben került a boltba. A boltos egy bárdszerű eszközzel aprította fel és a kis darabokat papírzacskóba téve mérte le. A krumplicukor színe majdnem olyan volt, mint a hámozott krumplinak, s bár elég kemény volt, de az ember szájában selymesen feloldódott.
Medvecukor Forrás: Wikipedia
A fekete színű, csík formájú, ragadós, ánizsos medvecukor gyerekkori majálisok emlékeként tűnik fel. Olyan volt alakra, mint a cipőfűző, de lehetett tépni, harapni, rágcsálni.
A nyalóka nekem bármilyen formájú, színű és ízű lehetett, lényege volt, hogy kézben tartva és szopogatva sokáig tartson.
Forrás: Flickr
A karamella kemény, barna színű, négyzet alakú cukorka volt, szájba véve beleragadt az ember fogába. Jobban szerettem a fruttit, amely hasonlóan négyzet alakú volt, de szép színes és főként puha. Darabonként, papírba volt csomagolva. Imádtam. A zizi puffasztott rizsből készült, a színezett rizsszemek zacskóban kerültek forgalomba. Az ember gyereke benyúlt a zacskóba és egy egész maréknyit elmajszolhatott belőle.
Kandiscukor - Forrás: Wikimedia
A kandiscukor átlátszó volt és kristályszerű, a háború előtti időkben édesítésre használták, az ötvenes években viszont nekünk, gyerekeknek, ez is cukorka számba ment, mint miden, ami édes volt és ehető. Gyakori volt, hogy a gyerekek cukrozott vajas- vagy zsíroskenyeret vittek tízóraira az iskolába. Mint a mai és a mindenkori gyerekeknek, csillapíthatatlan volt a cukoréhségünk, de korlátozottak a lehetőségeink. Már egy szem cukornak is örülni tudtunk.
Első kép: Krumplicukor Forrás: Flickr
Cecilia
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról!
Blindmouse 2022.05.22. 00:31:42
Illetve a tuttifruttira nagyon hasonlító dolgot gyárt a mai napig az eredetinek a gyártója, csak más néven, más csomagolásban..
KékFény6 2022.05.22. 00:51:16
bordon 2022.05.22. 02:10:48
Aztán amikor felnőttek, akkor rászoktatták őket a dohányzásra, alkoholra. Nyilván ez az államnak és az állami vállalatoknak jobban megérte, mint normális, minőségi ételeket adni a népnek.
midnight coder 2022.05.22. 08:36:40
És nem, nem barnakenyeret ettek meg chia-magot meg más csodaizéket, hanem fehér kenyeret, szalonnával, lekvárral. És csak az életük utolsó szakaszában láttak dokit. A szüleim generációja már nem ennyire egészséges, de azért már õk is jóval túl vannak a 70-en, pedig ezeket a "roppant egészségtelen" dolgokat ették. És õk sem igen sportoltak soha. Mi már nem vagyunk annyira egészségesek. Én ahogy látom, az emberiség generációról generációra szarabb állapotban van - ezt kell a "korszerű" táplálkozással, sporttal kompenzálnia.
Aztán, hogy miért az egy jó kérdés. Egyrészt nyilván a génjeink is egyre szarabbak. A nagyapámék generációja volt kb. az első, ahol nem 10-15 gyerekből 3-4 érte meg a felnőttkort, mint ahogy egyébként a Homo Sapiensnél - és az emlősök nagy részénél - ez természetes. Ma 2-3 embriból úgy 2-3 fiatal felnőtt lesz aki jó eséllyel továbbadja a génjeit, akár szarok akár nem, még akkor is ha amúgy természetes körülmények között esélye nem lett volna megszületni sem. Az evolúció pedig nem állt meg: van mutáció, van kombináció - csak a szelekciót kapcsoltuk ki. A végeredmény: a populáció generációról generációra betegesebb lesz. Ezt egy darabig kompenzálhatod egészséges életmóddal - vagy legalábbis hihetsz ebben, az is nagy segítség - de az alapvető folyamatok ettől nem változnak, szar tervrajz alapján nem lehet jó gépet gyártani a leggondosabb kidolgozással és a legjobb anyagokból sem.
A másik dolog, hogy a környezetünk tele van mindenféle vegyszerrel, és ezek Pl. segítik az elhízást, rákot okoznak, felborítják a hormonháztartást.
A legjobb az, amikor a különféle egészségesnek tartott dologgal hozzák ezt össze - a jó kis barna kenyér ugye roppant egészséges... kivéve ha a búza fertőzve van a leggyakoribb gombás betegséggel, a fuzáriummal ami finom kis toxinokat hagy a búza héjában...