Egy baracklekvárfőzés tanulságai
Brigitta tanácsai: mit tegyünk, ha a barack nem puhul meg?
Kedves elszánt lekvárfőzők!
Előző írásom a blogban a sárgabaracklekvár főzéséről szólt, próbáltam hasznos, bevált tippeket adni a lekvárfőzéshez. Sok-sok év tapasztalatait írtam le, nem gondolva azt, hogy nálam is előfordulhat, hogy nem minden úgy sikerül, ahogy szeretném.
Kezdődött a barack megvásárlásával. Felkészülve, húzós taligával, pénzzel indultam a piacra barackot vadászni. Keringtem a piacon, de vagy oltári drága, vagy említésre sem méltó apró barackot láttam. Na, egy helyen igen szép barackok kellették magukat, pirospozsgásak, közepes méretűek, pont nekem valók! Nyomogatni próbáltam egyiket-másikat, kemény volt mint a kő! De a szép piros színe biztató volt, és ugye a barack utóérő gyümölcs, bízhattam benne hogy másnapra szuper jó lesz. Nem lett, se másnapra, sem harmadnapra... ezek a barackok nem tudtak róla, hogy nekik utóérni kellene, de kezdtem rajtuk felfedezni a fonnyadás jeleit. Ezeken a tulipiros barackokon!
Tegnap reggel nagy elhatározással nekiugrottam a majd 7 kiló baracknak. Gondoltam, kis háztartásom a műszaki segítséget megadja a kemény barackok leküzdéséhez. De bizony a botmixer alól a héjastól feldarabolt barackok kiugráltak, nem bírt velük. Bevetettem a nagyágyút, az aprítógépet. Nem ipari méretű, csak a szokott, kis háztartási. Az egész délelőtt ráment, de sikerült kínkeservesen "leszötykölni" a barackot. Két 6 literes lábasban tettem fel a gázra, de cukrot még nem tettem rá. Gondoltam, hátha ki kell önteni az egészet... nem volt bizalomgerjesztő az állaga, a színe, az íze... ja, íze egyáltalán nem volt a trutymónak! Nem akartam elpazarolni a két kiló cukrot, amit a lekvárba szántam.
Régiségek blog 2022.07.08. 11:50:52