Egy rejtelmes reklám
Képriport a Nemzeti Galériából
Jelentette a barátnőm, aki már az első héten ott van minden kiállításon, hogy érdemes megnézni a Nemzeti Galériában az Art deco Budapest - plakátok, tárgyak, terek 1925-1938 c. kiállítást. Egy másik barátnőmmel el is mentünk. Vezetéssel néztük meg, valóban érdemes, még a nagy melegben is, hiszen légkondicionálás van.
Emlékszünk a „varázzszemes” Orion rádióra? A gyár 1913 óta, Orion néven 1924 óta működik, emblémáját mindenki ismeri. Bottlik József tervezte, a háromdimenziós, kinagyított embléma a kiállítás nyitó darabja.
Az első világháború és a spanyoljárvány szörnyűségei után végre jobb életre áhítozó városi polgár ki volt éhezve a szórakozásra. Remekül jeleníti meg a kiállítás az új lehetőségeket, a mozit, a színházat, a mulatót.
A Dohány utcai Continental szálló és a Hevesi Sándor téri Pesti Magyar Színház épületei a 20-as években
A Papagály mulató a Royal Orfeumban működött a mai Madách Színház helyén.
Éjjel-nappal taxi-szolgáltatás sajátos reklámja
Aki megengedhette magának a varietét, annak akár saját autója is lehetett, sofőrrel, esetleg taxin járt.
Itt pedig azt látjuk, amit az átlagember is megengedhetett magának: a könyvet, az újságot, no meg a sétát.
A grafikusok mellett esetenként festőművészek, építészek is terveztek plakátot, ahogy a fenti, Kozma Lajos tervezte bőségszarus könyv-plakát mutatja.
Nagyon érdekesen mutatja be a kiállítás az új nőideált, aki már nem csak a családi tűzhely őrzője, hanem dolgozó nő, ad magára, az új típusú boltban, áruházban vásárol és sportol.
A jómódú polgárok életében megjelent a „nyaralás”.
A „magyar Semmering” Budapest II. kerületének része, ma Adyliget. A parcellák tulajdonosainak nevét nyilvánosságra hozták, a tehetős budapestiek között számos nő neve tűnik fel.
A hét közben dolgozó modern nő hétvégéjére ajánlották a strandfürdőt, ahol hódított az új, rövid, testhez tapadó fürdőruha és szert lehetett tenni az „egészséges” napbarnított bőrre.
Mindez megjelent egy rejtelmes plakáton is, ami egy fej nélküli, vagyis munkát nem végző, a könyvét is félretevő hölgy alakjával szólította fel a nézőt, hogy „Vasárnap pedig pihenjen!”.
Nem hagyott nyugodni, mi lehet a fejetlen nő lábánál az a helyes kis szerkezet, ami legjobban egy zenélő baba tilitolira emlékeztet.
Megkérdeztem a kedves és nagytudású lányt, aki a csoportunkat vezette, de ő sem tudta. Az internetről viszont hamar kiderült, hogy a tilitoli egy csónakmotor, a Telefongyár a 20-as években gyártotta német licenc alapján.
Az ilyen, kereskedelminek nevezett plakát egyszerre népszerűsítette a terméket és annak előállítóját. Nemcsak az utcai hirdetőoszlopra szánták, ahol a gyártó cég nevét vitte be a köztudatba, hanem olyan helyekre is, ahol az ajánlott áru célközönsége láthatta: sportklubokba, szaküzletekbe, autókereskedésekbe, fürdőhelyekre, drága szállodákba és így tovább.
(saját felvételek)
Lujza
