Advent idején
Az ünnepre hangolódással telnek napjaink
Az elmúlt napokban került szemem elé az interneten Szabó Magda egyik gondolata, miszerint: „A karácsony – mondta apám – lelkiállapot, nem étkezés.” (Ókút című regényéből.) Igaz. Mindazonáltal a karácsonyra készülődve előkerülnek a tepsik, sütőformák, törjük a diót, forgatjuk a lekváros üvegeinket, tervezgetjük az ünnepi menüsort. A szobai szekrény polcaimat „leltározva” előveszem az év folyamán, interneten beszerzett, gyermekeim kívánságlistáján szereplő könyveket, DVD-ket. Megnézem, maradt-e „elfekvőben” valami a születés- és névnapokra beszerzett ajándékokból, és számot vetek a még beszerzendő, karácsonyfa alá valókról.
Ezen ténykedések pedig bizony már az adventet idézik. Előkerül az adventi terítő, az adventi koszorún az első gyertya fénye ünnepre készülő lelkünknek ad további erőt, lendületet, serkenti a teendőink végzését.
A következő hetek az ünnepre hangolódással telnek. Mert az ünnep nem az étkezésről szól, de enni kell valamit. Az a valami pedig azért más, azért különbözik a megszokottól, mert ettől ünnep az ünnep. Hagyományos ételeinkhez beszerezzük a hozzávalókat, és én el is kezdem a sütik sütését, a húsok előkészítését, panírozását. Ami fagyasztható (majd mind az), azt lefagyasztom. Korom előrehaladtával már évek óta e módszert alkalmazom.
A szenteste délelőttjére már csak a majonézes krumplisaláta és a töltött tojás elkészítése vár. Ezek elmaradhatatlanok - felnőtt gyerekeim szerint. A panírozott ponty mellé a rántott sertés szeletek választéka a halat nem evők miatt vált szükséges falatokká, ezeket frissen sütöm ki estefelé.
Sütemények. A pogácsa, stangli, mézeskalács advent második hetére már a hűtőben várakoznak. A készülő sütemények illata átjárja lelkünket és a testünket is, mert bizony ifjonti szigorúságomból engedve, ma már „lemeózzuk” fiammal az elkészülteket. (Csak egy kis kóstoló: a tepsi első sora, esetleg megkezdve a második sort is).
A zserbó és a diós/mákos bejgli vár sorára, még van időm, két hetem, kényelmesen összegyúrni tésztájukat és megsütni. Igyekszem úgy készíteni mindent, hogy az ünnepek alatt csak melegítenem kelljen, vagy frissen kisütni a panírozott, előkészített húsokat, hogy minél több időt tölthessek gyerekeimmel beszélgetve, társasjátékozva.
Időközben a kitisztított cipők az ablakban megteltek piros zacskókkal, ami bizonyítja, hogy a Mikulás nem került el bennünket sem. Apró édességekkel, mandarinnal töltötte meg nekünk szánt kis csomagjait.
Lassan megérkeznek a futárok a meglepetésnek szánt ajándéknak valókkal. Folyamatosan szoktam becsomagolni, ahogy érkeznek, ám idén netes infók szerint nem is trendi a papírcsomagolás, ezért lehet, hogy ezt most kihagyom, más elrendezésben kerülnek a fa alá.
Advent második hetében a fenyőfa vásár is beindul. Hagyományosan fekete fenyőt nézegetek, választok, ha nincs, nordmann fenyőt vásárolok. Fontos, hogy ne hulljon a tűlevele. Idén kaptam fekete fenyőt. Mindig ragaszkodtam a december 24-i díszítéshez, ami néhány éve változott. Férjem feladata volt e művelet kivitelezése. Mióta magunkra maradtunk fiammal, pár évig ő díszítette a fát, amiben segítenem kellett. Az ételek készítése mellett ez nehézkes volt, ezért most 2 nappal előbb beállítjuk helyére a fát és elkezdjük már a díszítést.
