Emlékezés adventi várakozás idején
Egy régi karácsony elsötétített ablakokkal
Városunkban is kigyúltak a karácsonyi fények, melyek elkápráztatnak pazar szépségükkel, mintha új reményeket táplálnának belénk életünk folytatásához.
Néhány napja a szomszédos Anna nénivel megálltunk ajtónk előtt pár perces eszmecserére, számba vettük ünnepi ruhába öltözött városunk látványát, amit igazi érzésekkel méltattunk is.
Eszünkbe jutott gyermekkorunk egyik karácsonya a második világháború idején. A lesötétített ablakok még azt a kis pislákoló fényt sem engedték érvényesülni. A család halvány lámpafénynél, vagy gyertya fényénél ünnepelhette az adventet, azaz a várakozás időszakát.
Kép forrása: Unsplash
A ragyogóan feldíszített fenyőfát egy szerény fenyőág helyettesítette látható helyre felfüggesztve. A díszítést saját készítésű színes papírból készült lánc jelentette. Az ízes szaloncukor helyett becsomagolt , apró cukorka került a fára, amit újévig nem bontottak fel a gyerekek sem, hogy az ünnep tovább tartson. Néhány szál gyertya jelezte a karácsony igazi értékét. Azok fényénél csendült fel a karácsonyi ének, a „Csendes éj, szentséges éj”. A legnagyobb boldogságot az jelentette, ha az egész család, kiegészülve édesapával, együtt énekelhette ezt az éneket, még ha halkan is. Így a szenteste misztériuma teljessé válhatott.
Anna néni felidézte egykori karácsonyi ünneplésüket, amikor jobb híján a seprűnyelet díszítették fel karácsonyfaként. Ő mégis csodálatos karácsonyra emlékszik vissza.
Kép forrása: Fortepan
A lecsökkentett igények, lehetőségek mennyi alázatot követeltek a szülők részéről, kik megpróbálták mosolyukkal feledtetni az áldatlan állapotokat, hogy gyermekeik előtt példával szolgáljanak, megtanítva őket, hogy az ünnepet minden körülmények között ünneppé lehet varázsolni.
Aztán újra a jelen került előtérbe, amikor Anna néni elsírta magát, hogy boldog is lehetne, megelégedne sorsával... ha....az az egy óhaja teljesülne, hogy egyetlen gyermekét, unokáját és piciny dédunokáját ölelhetné magához, hogy érezze, kényeztesse, simogathassa, etesse, altassa, legalább karácsonykor. Ne csak a világhálón keresztül láthassa őket, könnyes szemmel, vágyakozva a messze távolból.
Igyekeztem megnyugtatni. - Milyen szerencsés vagy így is, ezzel a lehetőséggel, hogy látod őket, tudod hol vannak, mit csinálnak, beszélhetsz velük és gyönyörködhetsz bennük. Egyelőre elégedj meg ennyivel és legyen türelmed kivárni, amíg egyszer csak valóságosan eléd pottyannak. Akkor aztán érezheted őket, teljesül vágyad és igazán boldog lehetsz!
- Igazad van, tudom, csak nehéz már kivárni azt a boldog pillanatot. Sem a fények, sem az ünnepi hangulatok nem gyönyörködtetnek igazán. Őket semmi nem pótolhatja.
Addig is reményteljes adventet, igazi várakozást kívántam neki.
Első és utolsó kép forrása: Roberta
Zsazsa
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
