Péter és Pál, a két öreg barát
Sétapálca és köttes
Péter és Pál nem csak a kalendáriumban állnak közel egymáshoz, de a való élet fordulataiban is részesei lehettek egymás küzdelmes életének.
A sors úgy rendelte, hogy ugyanazon város fogadta be őket kis koruktól. Együtt jártak iskolába, majd szakmát tanultak és együtt dolgozták végig munkás éveiket. Családot alapítottak, felnevelték gyermekeiket és útnak indították őket az élet tekervényes útjain.
Ma már egyedül élik megszokott életüket társaik nélkül, kik az örök nyugalom honában alusszák álmukat. Az egykori barátok megőrizték életkedvüket, sőt másokat is képesek vidám hangulatra deríteni, fittyet hánynak az élet figyelmeztető fintoraira. Most éppen egy jeles napra készülnek, az Idősek világnapjának ünnepélyére.
Péter érkezik barátjához a megbeszélt időben.
-Látom pajtás teljes díszben vártál, de mi az a fránya, görbenyelű alkotmány a kezed ügyében, oly sok cikormánnyal díszítve?
-Ezt a görbe botot a fiam hozta, hogy biztonságosabb legyen a járásom. Egy művészien kidolgozott darab, semmiképp nem válhat szégyenemre - tette hozzá magyarázatként.
-Én pedig, szólalt meg Pali, ezt a műtárgyat egyelőre használaton kívülinek minősítem. Mit gondolsz, ha Vilmácska ezzel látna téged, micsoda csodálkozó szemeket vetne rád? Ha kell, itt vagyok én támasztéknak. Nekem a „motoromon” akad némi javítani való, de ma pajtikám ünnepelünk! Eszembe jutott a művészi botod láttán a régi, hódító sétapálcánk. Meg van-e még, amivel egykor a szép lányoknak tettük a szépet?
-Megtartottam emléknek. A sufni egyik polcán unatkozik. Remélem még épségben van.
-Nosza rajta, kutassuk fel, keltsük életre! Kutakodva, rá is találnak, egy kis bútorfényezővel fényesre csiszolják.
-Meglásd hányan fognak irigykedni rád e sétapálca láttán!
Így is lett. Sokan megcsodálták, érdeklődve kérdezgették, egy fiatal meg is szerette volna vásárolni apjának ajándékba, de gyorsan közölték, hogy nem eladó. A számukra készült műsor igazi szórakozást, kikapcsolódást jelentett.
Palit csak az a gondolat nyugtalanította, hogy Vilmát nem látta az ünneplők között. Péter is vizsla szemekkel figyelt, de hiába. Megvárták az utolsó távozókat, és egymás tekintetéből már tudták, hogy Vilmácskához visz az útjuk. Annak idején Bálinttal kiegészülve, mindhárman szerelmesek voltak Vilmába, aki végül is Bálintot választotta férjül. 42 boldog évet éltek át együtt, de a férj már 3 éve nincs köztük.
A csengetés után várakozniuk kellett, majd megszólalt egy hang - jövök, de csak lassan. Az ajtó kitárult és Vilma járókerettel állt előttük meglepetten. Így a távolmaradás oka nyilvánvalóvá vált, ám a két szál szegfűbimbónak, amit az ünnepségen kaptak, annál nagyobb értéke lett, amit köszöntésül adtak át. Az idős asszony meghatódva tessékelte be a régi barátokat, mellettük kopogva kisegítő eszközével.
-Nagyon boldoggá tettetek fiúk, ezt láthatjátok. Üljetek le és ünnepeljünk!
Peti gyere velem segíteni! -Én is megyek, ugrik fel Pali is. -Úgy még jobb, mondja Vilma. Pár perc és a „terülj, terülj asztalka” előáll. Tányéron a szép időkre emlékeztető kőttes, omlós, szilvalekvárral készített „papucs” nevű sütemény, mellette tálcán poharak és saját készítésű szörpök sorakoznak.
Beszélgetés közben arra lettek figyelmesek, hogy a papucsokkal teli tányér teljesen kiürült, miközben nem nélkülözték a szép emlékek visszaidézését.
Mindhárman boldog érzésekkel vettek búcsút egymástól, megígérve, hogy a közeljövőben gyakori látogatások következnek, tudva azt, hogy most van szükség az igazi baráti segítségre. Fogadalmukat a két barát be is tartotta.
Igy vált emlékezetessé számukra az Idősek világnapja.
Zsazsa
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
