A Szépművészeti Múzeum Csontváry kiállítása 2. rész
A festő születésének 170. évfordulójára
Az 1. rész Csontváry életrajzi momentumai után szeretnék néhány szót ejteni magáról a kiállításról, az ott megcsodált alkotásokról.
Áhítattal léptem az első terembe, ahol emberábrázolásai, önarcképei fogadtak: az Almát hámozó öregasszony, az Ablaknál ülő fiatal nő képe után érdekes megfigyelni, hogy ugyanabban az évben, 1894-ben festett két önarcképe mennyire eltér egymástól. Az egyiken egy polgári személy, akár egy patikus, a másikon az izzó tekintetű, az alkotás hevében festő művész néz a szemlélőre. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne.
Ablaknál ülő nő Forrás: Wikimedia Commons
A következő termek utazásai helyszínét mutatják be. Családalapítás helyett az utazásokat választotta magányos festőként, és majdnem egész munkásságának témái az élő természetből adódnak. Gyermekkorát a természettel szoros kapcsolatban élte, és később soha nem látott tájakra vágyakozott. A kiállított képek ékes bizonyítékai, hogy meg is valósította gyerekkori álmait, hiszen a Magas Tátrából a szicíliai Taorminába utazott, majd Pompeibe, a délolasz Castellammareba, Nápolyba, Dalmáciába, Görögországba, Jeruzsálembe, Kairóba. Időrendben nem is lehet követni, mert egyes helyekre többször is visszatért.
A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben Forrás: Wikimedia Commons
Ő maga így ír apadhatatlan utazási vágyáról: „Kirándulásokat tettem minden irányban, s kerestem a szépet, gyönyörködtem a nagyarányú távlatok mérhetetlenségében.”
Az utazásait megörökítő festményeit csodálva kezdem megérteni, miért nevezi magát a napút festőjének, és miben látja a napút fogalmát. Tudományosan fogalmazva a napút „azon körvonal, melyet a nap egy év alatt látszólag bejár.”
Római híd Mosztárban Forrás: Wikimedia Commons
A fények bűvöletében élt, foglalkoztatta a különböző napszakok ábrázolása, a lemenő nap, a felkelő hold, a természetes fény és mesterséges megvilágítás kontrasztja.
Szigethy Gábor színháztörténész és rendező szavaival: „Megtalálta a napút színeket: világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt, borzongató kéket. Csontváry Kosztka Tivadar birodalmában tombol a napfény.”
Holdtölte Taorminában Forrás: Wikimedia Commons
A Halászat Castellamareban c. képén pl. vörösen izzik az égbolt, de a házak fölött már az éj sötétje látszik. Castellammare di Stabia c. festményén megkapó a sárgás színű parti házak, a parthoz csapódó csodakék tengerhullámok, valamint azokon ringó vitorlások, és a háttérben a Vezúv látványa.
Vihar a nagy Hortobágyon Forrás: saját felvétel
A fények ábrázolását jól szemlélteti a Mandulavirágzás Taorminában, a Naplemente a Nápolyi öbölben, a Kairói pályaudvar, a Jajcei villanymű éjjel, a Sétakocsizás újholdnál Athénben, a Villanyvilágított fák Jajcéban c. képein.
Sétakocsikázás újholdnál Athénban Forrás: saját felvétel
Mosztárban két festménye más-más nézőpontból ábrázolja a városkát. A Tavasznyílás Mosztárban c. képén az egyéb képein is oly jellemző mozaikszerűen összepréselt házak a templommal, a Római híd Mosztárban pedig a mi dalmáciai utunkon is megismert tájat ábrázolja.
Templomtéri kilátás a Holt -tengerre Jeruzsálemben - Forrás: saját felvétel
Épületei mértani pontossággal megrajzoltak, vízesései olyan élethűek, hogy szinte halljuk a zuhatagok robaját, érezzük a lezúduló víz illatát, pl. a Jajcei vízesés, vagy a Schaffhauseni vízesés c. festményein.
Jajcei vízesés Forrás: Wikimedia Commons
Történelmi jellegű képei közül a Zrínyi kirohanása naív felfogásban készült, a Mária kútja Názáretben, valamint A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. alkotásokon az érdekesen nyújtott alakok jellemzőek.
Zrinyi kirohanása Forrás: Wikimedia Commons
Rabinovszky Máriusz művészettörténész 1934-ben így fogalmaz: „Mária kútja. Karcsú asszonyok karcsún öblös korsókkal a fejükön, amint tovalépdelnek az édes víz terhe alatt… karcsún nyújtózó fenség és alázatosan hajlékony símulás”.
Taorminai görög színház romjai Forrás: saját felvétel
Ez a két festmény, valamint a Nagy Tarpatak a Tátrában, a Taorminai görög színház romjai, Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben, valamint Baalbek, a Naptemplom Baalbekben c. képek nemcsak színvilágukkal, hanem méreteikkel is letaglózzák a látogatót.
Legvégül jól ismert cédrusai búcsúztatják a látogatót: a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban.
Magányos cédrus Forrás: Wikimedia Commons
Én pedig a festő útmutató szavaival búcsúzom: „Egy új tudással gazdagabb lesz az élet, egy új érzéssel gazdagabb a tudomány, egy új látással beletekintünk a jövőbe.”
Első kép: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban Forrás: Wikimedia Commons
Annaróza
