Strandöltöny, úszótoalett és  strandpizsama

Első pillantásra talán hihetetlen, hogy ezen a képen fürdőruhába öltözött nőket és gyerekeket látunk. Ha elárulom, hogy mindez egy 1879-es lapból való, a látvány már hihetőbb. A baloldali hölgy öltözete kék vászonból készült, a középsőé vörös vászonból, a jobboldali hölgyön fürdőköpeny van - a képaláírás szerint. Ha jól megnézzük, láthatjuk, hogy a térd alá érő ruha alól kilóg egy bőszárú nadrág. Nahát! Szegény nők ebben a felszerelésben nem valószínű, hogy tudtak úszni, gyanítom, hogy legfeljebb csak megmártóztak, vagy egyhelyben állva pancsikoltak a vízben.

Meglepő, hogy a fürdőruhát konfekcióban is lehetett kapni olcsóbb és drágább kivitelben. A Tolnai Világlapja című lapban 1910-ben megjelent fürdőruha hirdetés szerint egyszerűbb fürdőruhák 6 koronától, díszesebbek 50 koronáig óriási választékban állnak az úrhölgyek rendelkezésére. A fenti képen a fürdőruhától jobbra látható vászonkosztümök mutatják, hogy a nők utcai ruhában is  állig be voltak gombolkozva,  még a nyári ruha is takarta a bokát és az ujja csuklóig ért. (Azért bizonyára hordtak ennél könnyebb, kevésbé díszes ruhákat is).

A huszadik században elindult modernizálódás azonban drámai változásokat hozott és ez a fürdőruhákat is gyökeresen átalakította.  

A Képes Krónika 1925-ös számában látható fürdőruhák hihetetlen változást mutatnak az alig másfél évtizeddel korábbihoz képest.  A fürdőruha hossza látványosan megrövidül  és a felsőrész is sokkal kivágottabb, merészebb vonalvezetést mutat. Mai szemmel nézve akár csinosnak is mondható. A napernyős hölgy „strandöltönye” fekete taft anyagból, a mellrész és a zsebek fehér- piros szalagfűzéssel készült. A képen látható fürdőruhák „alja” legombolható. Hogy alj nélkül hogyan nézett ki a modell, azt talán nem találták elég diszkrétnek a nyilvános közzétételre. A szabásmintákat meg lehetett vásárolni, és a fürdőruhát szalonokban, vagy egy ügyes varrónővel megvarrathatták.

„A fürdőruha, mely úszás közben a mozgás teljes szabadságát biztosítja” – így ajánlja  modelljét  1929-ben egy amerikai divatcég a Színházi Élet című lapban.  A fazon olyan modern, hogy akár ma is lehetne viselni. Két részből szabott, a csíkos felsőrészből és az egyszínű nadrágból. Ám ha alaposabban elolvassuk a leírást, lehet, hogy mégse lenne kedvünk viselni, mert anyaga „hosszúrostú gyapjúból van kötve”, ez biztosítja, hogy a fürdőruha testhez simuló alakját megtartsa és rugalmas maradjon. A rajzolt modell maga is a modern idők szellemét idézi rövid hajával és karcsú alakjával.

„Abban viszont mindegyik modell megegyezik, hogy lehetőleg sokat hagy szabadon a testből s a trikót mindössze néhány igen ügyesen elhelyezett pántféle tartja össze” – tudjuk meg a Színházi Élet egy 1931-es divat cikkéből.  Sőt, az is kiderül, hogy „Nap-nap után egy és ugyanazon fürdőtrikóban, strandpizsamában, vagy fürdőköpenyben megjelenni éppen olyan lehetetlen, mint nap-nap után állandóan ugyanazt a kosztümöt, vagy délutáni ruhát viselni.” (A jólszituált hölgyek körében népszerű lehetett ez az életstílus.) Ami pedig a képen látható fürdőruhát illeti, íme a bemutatása: „Ugyanegy anyagból készül a fürdőruha, sapka és cipő is. Ugy, hogy a kelme élénk mintázatának ellenére is az egész öltözet valami szokatlanul nyugodt benyomást kelt. Amerikában, a felső tizezer tengeri fürdőinek plage-ján legjobban szeretik most a sötét alapon világos pettyekkel mintázott dresszeket.”
A Hölgyfutár egy 1935-ös cikke így mutatja be a legújabb fürdőruha fazonokat: „A modern fürdőtrikók ötletesen igyekeznek kielégíteni az ízlést és nem dugják el a napfényre áhítozó testet sem. Felerészben rögzítő szalagokból állanak, a trikók emellett könnyen kezelhetők és szabályozhatók. A csöpp kis nadrágokat valamilyen módon összekapcsoljuk a melltartó-résszel és készen is van az egész uszótoalett.” A cikk beszámol arról is, hogy a vízpartokon nagy a tarkaság, sok az élénk színű fürdő toalett. Az okokra is kitér: az egészség-kultusz és a sportszeretet a ruhákra is nagy hatást gyakorolt.

Egy nagy ugrással a történelemből a már általunk is megélt  korba érkezünk. A Képes Magyarország egy 1962-es cikkének modelljei ismerősek, visszaköszönnek saját fiatalságunk idejéből.  Mintha kicsit visszafogottabbak  lennének, mint a korábbiak? Az új divat nem hoz nagy változást: „A legújabb a bebújós vállpánt, vagyis a pánt a fürdőruha felsőrészével egybeszabott. A vállpánt nélküli megoldást főleg a banlon fürdőruháknál alkalmazzák, mert a gumírozott banlon fürdőruha szépen símul a modellhez. Azt talán nem is kell mondani, hogy minden fürdőruha princesz szabású.„ A képen látható bikini fazon sötétkék fehérpettyes kartonból készült gumírozott nadrággal.

A  fürdőruha divat történetét nézve a legfőbb változás az anyagokon kívül az, hogy a test egyre nagyobb részét hagyja szabadon. Ezt jól szemlélteti a fürdőruha elkészítéséhez szükséges anyag mennyisége. Az 1925. évi, már rövidülő fazonok megvarrásához még kb. 3 méternyi anyagra volt szükség. Egy mai, háromszög fazonú, csúsztatható bikinifelsős fürdőruha talán fél méter anyagból is kijön.

Azt mondják, a divatban minden visszatér. Lehet, hogy a nők egyszer még újra hosszúnadrágos, hosszúujjú fürdőruhát fognak viselni?

 Első kép forrása: Hölgyfutár 

 A korabeli lapok forrása: adt.arcanum.hu/

Cecilia

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!