Nyírfa a művészetben
A nyírfa, melybe a nimfák lelke még hazajár
A januári bíztató napsütésben kihasználtam az enyhe délelőttöt és kiadós sétára indultam a környékünkön. Meglepődtem, amikor láttam, hogy az utcánk végén sorakozó karcsú nyírfák még nem hullatták le sárga leveleiket. A vékony ágak ragyogtak a napsütésben és felidézték az őszi színeket, a természet szép csodáját. A sok sárga, vöröses lombú fa színessé varázsolta még a ködös reggeleket is, élénkké, vidámmá tette a parkokat, az erdőket, az egész vidéket.
Számomra a nyírfa az egyik legkedvesebb fa minden évszakban: fehér törzsével, vékonyka, szinte tűbe fűzhető ágaival, az ősszel egyszerre megsárguló lombjával csodás hangulatot áraszt. Ragyogó lesz körülötte a táj a néhány órás őszi napsütésben, melyben a nyírfa aranyló színeit kiemeli az őszi égbolt tiszta kékje.
Kép forrása: Pexels
Ilyenkor Szergej Jeszenyin gyönyörű verse jut eszembe:
Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messze húzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.
Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útra kél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.
Állok magamban ősz tarolta réten.
Elring a széllel a darucsapat.
Víg ifjúságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.
Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.
Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.
S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Kép forrása: Pexels
Számtalan költemény, dal, festmény szereplője a nyírfa, főleg a tőlünk északabbra élő népeknél, ahol egész nyírfa-erdőségek és ligetek díszítik a tájat.
Sok lengyel, orosz, finn népdal, kedves hagyomány, szokás is fűződik a nyírfához. Elég, ha csak a Pünkösd vagy a nyári napforduló hagyományos ünnepségeire gondolunk, amikor szalagokkal díszítik fel a nyírfákat, táncolnak-dalolnak körülöttük. A szaunázás egyik kelléke a nyírfavesszőcsokor, amivel a hátukat csapkodják az elszánt gőzfürdőzők. Régi időkben a nyírfakéreg szolgált papír helyett, erre írtak üzeneteket. Sokféle használati tárgy készült nyírfából: kanalak, ivóedények, egyszerű bútorok, még a matrjoska babákat is nyírfából faragják. Azt is mondják, a száraz nyírfahasábok, tűzre vetve, kékes lánggal égnek.
Nyírfavíz gyűjtés Forrás: Wikipedia
Tél vége felé, amikor még nincsenek friss zöldségek és már elfogyott a télire tárolt gyümölcs is, a nyírfák törzsébe kis csöveket ’ügyeskednek’ a falusi emberek, azért, hogy vitamindús ’energiaitalt’ nyerjenek. A hideg még tartja magát, de a fát tápláló, jótékony nedvek már megindulnak, keringenek a fa törzsében: cseppenként megtelik a csövecskék alá erősített edény. A Nyírségben nyírfavíznek nevezik.
Számos kiváló művészfilm képi hátteréül is a nyírfák szolgálnak. Elég, ha csak Huszárik Zoltán Szindbád című filmjére gondolunk. Andrej Wajda Nyírfaliget című filmje megrendítő és ugyanakkor megható is.
Levitán: Esti harangok Forrás: Wikipedia
Tolsztoj és Puskin, Turgenyev és Jeszenyin művein keresztül szinte hallani véljük a nyíres halk ’szavát’, látjuk a táj szelídségét. Oroszországban szokás volt, hogy temetéskor, az elhunyt sírja mellé egy kicsi nyírfát is ültettek: ahogyan a fa növekedett, az ágak, a levelek susogása siratta a holtat, és vigasztalta a búsulókat.
A szerelmesek, igaz érzéseik megvallásakor, a házasságra lépéskor megfogadták egymásnak: „Társad leszek egészen az utolsó nyírfácskáig.”
Nemrég Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum egyik kiállításán olvastam:
A Móra rengeteg című kiállítás részlete - Forrás: Annaróza
„Az egyetlen fáról, aki nem az, aminek látszik, a nyírfáról, e titkokat álmodó fehér szűzről most nem beszélek. A nyír, az utolsó fa, amelybe a nimfák és driászok lelke még hazajár, nekem szívbeli ügyem, és egyszer egész kötetre való verset szeretnék még róla írni. De ahogy az életemet ismerem, a verseskönyvet csakúgy nem fogom megírni, mint a végrendeletemet, mert sohase lesz nekem időm a szívbeli passziózásra. Panka lelkem: itt üzenem meg neked - jegyezd föl abba a kis noteszbe, amely akkor is megtalálható a kulcsos kosaradban, mikor a kulcsok sehol sem találhatók - mondom, itt hagyom meg neked, hogy az én síromra ne követ ültessetek, hanem nyírfát. Ha a fiókjaimból majd kiszedegeted az örökségedet, félbemaradt verseket limlom kalapszámla-papírokon, az egyikbe becsavarva megtalálod a nyírfaültetéshez való magot is. S akkor, míg egymás könnyét törölgetitek anyukáddal, legalább egyszer el fogjátok ismerni rólam, hogy «lám, szegény apu, mégis csak gondos, rendes ember volt».” (Móra Ferenc)
Az első kép: Arhip Ivanovics Kuindzsi: Nyírfaliget Forrás: Wikipedia
Fodor Anna
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Régiségek blog 2024.01.09. 10:18:05
Judit, Nyíregyházáról:
Köszönöm ezt az írásodat a nyírfáról. Felidézte bennem a '88-as részképzésem élményeit. A télből tavaszba tartó orosz táj utánozhatatlan, nekem smaragdnak tűnő zöldjét, fakókék egét a karcsú, zsenge, hófehér törzsű, kipattanó rügyű берёза-kkal. Megcsillannak a szemem előtt a vlagyimiri Успенский собор aranykupolái, látom Rubljov freskóit, átmegyek az Aranykapun, bejárom a Золотое кольцо többi kedves kis városát. Jeszenyin sorait olvasva megjelennek előttem a Szállnak a darvak képkockái, hallom a dallamát. És persze itt vannak velem a nyírségi homokon nőtt nyírfák is, amelyekről Váci Mihály is "énekelt".
Egy ifjú erdész: (Csaba):
Tartalmas, szèp íràs! Nem tudtam, hogy ilyen kultikus szerepe is van a nyírfának. A vers is gyönyörű!
Csaba:
Élvezettel olvastam a nyírfáról szóló gondolataidat. Nekem sajnos kevés kapcsolatom volt nyírfával. Gyerekként csak a "nyírfácska" dal és az 50-es évek számtalan orosz filmje által volt némi "nyírfa-élményem". Valójában jóval később ismerkedtem meg vele festmények, művészfilmek, irodalmi élmények által. Gyerekként mindig összetévesztettem a felénk gyakori, fehér törzsű kis nyárfákkal. Ide, északabbra telepedve, meglepve és örömmel vettem észre a szomszédunkban lévő, már igen magasra nőtt két nyírfát, és rajtuk egy oda telepedett sárgarigó párt. Örömmel fotóztam le őket.
egy biológia tanárnő: (Fridli Ildikó)
Nagyon tetszik a Nyírfa a művészetben c. cikk, el is mentettem magamnak. Nagyon szép a cikk, a Jeszenyin verssel , Móra idézettel, igazán élveztem. Olyannyira tetszett a cikk, hogy csatlakoztam a csoporthoz- legalábbis remélem, hogy sikerült!?
Fodor Anna:
Köszönöm, hogy elolvasták és értékelték, hogy ebben a 'pénzvezérelt', rohanó világban a természeti és irodalmi szépségek mennyire fontosak..