Petőfi jutott az eszembe, aki oly csodálatos egyszerűséggel fogalmazta meg a régi idők közlekedési viszonyainak egyikét:
Gyi, te fakó, gyi, te szürke, Gyi, két lábam, fussatok!... Millyen áldott két csikó ez, Egyik sem kér abrakot.
Majd nagyapám is megjelenik lelki szemeim előtt, aki…