"Anyám, az álmok nem hazudnak"
Költészet napi gondolatok
Április 11-e a Magyar Költészet Napja. Évről évre országszerte sokféle érdekes, színes rendezvény emlékeztet bennünket: milyen sok szép vers gazdagítja irodalmunkat. Mai költők versei vagy régebbi korok szép költeményei ilyenkor megelevenednek. A versmaraton hivatásos előadói, vagy a rendhagyó irodalomórák diák szereplői örömmel mondanak verset.
Jó hallgatni a szép előadásokat, sokszor magunk is bekapcsolódunk egy-egy versszak erejéig. Csak utólag vesszük észre, hogy ilyenkor egészen más lelkiállapotba kerülünk.
Petőfi emlékév van: ennek apropóján, de a memóriánk erősítése kapcsán is jó lenne ismét verseket tanulni. Levettem a polcról a Petőfi kötetet (a neten is hozzáférhetők a versek, elég néhányat kattintani), lapozgattam és olvasgattam. Újra átéltem a versek hangulatát, ritmusát, a kedves-humoros fordulatokat, a gazdag szókincset, a nyelvi bravúrokat.
Most vettem csak észre pl., hogy a Jövendölés című versét 20 évesen írta, mégis szinte kiforrott, érett, komoly gondolatokat közvetít. „Anyám, az álmok nem hazudnak…” – hányszor elmondtuk magunkban, vagy ismételtük ezt a verssort egy-egy aktuális helyzetben!
Kép forrása: Pixabay
Lapozom az 1972-ben kiadott Petőfi összes költeményei című kötetet és elámulok: 1126 oldalt tesznek ki a versei. (Levelezését, prózai írásait egy külön kötet tartalmazza.)
Elhatároztam: minden nap olvasgatni fogok belőle a pihenés óráiban és tudom: érdekes verseket fogok felfedezni. Szeretném a diákkoromban megtanultakat átismételni és néhány, számomra újat megtanulni. Jó kis memória-próba lesz, de éppen ez a jó benne. Akár csak magamnak mondom el, magamban, akár baráti társaságban, örömömet lelem majd benne. Erre biztatom minden kedves olvasónkat is. Ne hagyjuk eltompulni a memóriánkat, tegyük próbára naponta, akár egy-egy szép költemény megtanulásával, elmondásával is.
Kép forrása: Wikipédia
Egyetemistaként egy évig Moszkvában tanultam. Ott láttam/tapasztaltam, hogy egy-egy évforduló kapcsán (a hivatalos ünnepségeken kívül) az emberek úgy (is) emlékeznek a nagy költőkre, hogy egy hagyományos helyszínen (pl. a Puskin szobornál) a költő születésnapján (június 6.) reggeltől estig, egymást váltva szavalják a Puskin verseket, mindenki azt, ami számára a legkedvesebb. Nincs szervezés, nincsenek színészek vagy hivatásos előadók, az emberek spontán gyülekeznek, türelmesen meghallgatják egymást, mindenki kivárja, hogy sorra kerüljön. Az öröm pedig közös!
Hasonló események a Szegedi Egyetem központi épülete előtt, a Dugonics téren is voltak, ott József Attila verseket szavaltak fiatalok, idősebbek. Egyetemeken, oktatási intézményekben, könyvtárakban, színházak előcsarnokában és másutt is a versszerető közönség örömmel ünnepli a magyar költészetet, közös kincsünket. Arra kérem kedves olvasóinkat, számoljanak be nekünk a helyi kezdeményezésekről, a közös ünneplésről. Az ilyen élményeket olyan jó megosztani másokkal!
Puskin szobor Rigában - saját fotó
A fenti Puskin szobor fotója a lettországi Rigában készült 2019-ben. Mi június 24-én, az évforduló után jártunk ott, de akkor is voltak egyszerű virágcsokrok, emlékező fenyőtobozok és a közeli fa ágaira kötött színes szalagok, egy-egy Puskin idézettel.
Számomra szimpatikus az ilyen spontán, őszinte, közös emlékezés. A hivatalos ünnepségek mellett az emberek maguk is aktív részesei az eseménynek, személyes élményen keresztül érzik és értik a versek lényegét.
Első kép: Petőfi szobor Budapest Forrás: kozterkep.hu
Fodor Anna